Európa Madonnái és Mária-kegyhelyei

Kontinensünk Mária-kegyhelyeit bemutató, gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg húsvétra a Geopen kiadó. Az Európa Madonnái című kötet Janusz Rosikon lengyel fotóművésznek az Atlanti-óceán partjaitól az Urál-hegységig 28 ország 70 zarándokhelyéről készült fényképeit tartalmazza, amelyeket lengyel egyházi szakértők bevonásával részletes ismertetőkkel láttak el.

Az album 1998-ban jelent meg lengyelül, később angolra és németre is lefordították. A most napvilágott látott magyar kiadáshoz Erdő Péter esztergom-budapesti érsek írt előszót az európai Szűz Mária-tiszteletről.
Az albumban látható, Madonnát ábrázoló szobrok és képek különböző korokban készültek, legtöbbjük Máriát Istenanyaként, a gyermek Jézussal együtt jeleníti meg. A közel 300 oldalas kötetben szó esik ezeréves kegyszobrokról, a zarándokutakról, a kommunista rezsim összeomlását megjósló fatimai Mária-jelenés helyszínéről és a két évtizede búcsújáró hellyé vált Medjurgorjéról is. A magyar vonatkozású kegyhelyek közül a görög-katolikus Máriapócsról és a czestochowai Fekete Madonna képének másolatát őrző Márianosztráról számol be az album, de néhány sort a soproni Szentlélek-templomban található magyar népviseletes Mária-szobornak és a győri Könnyező Szűzanya-képnek is szentel. Megtudhatjuk azt is, hogy a Jelenések könyvében olvasható Mária-kép, a napba öltözött asszony tizenkét csillagból álló koronával ihlette meg az Európai Unió zászlóját tervező Salvadore de Madariaga y Rojo spanyol diplomatát és Arsen Heitz francia művészt. Így a jelkép a tagállamok száma mellett az Európa kulturális egységét és közös gyökereit jelentő keresztény vallást is szimbolizálja. A kötet erényei mellett szólnunk kell hiányosságairól is: a lengyel szerzők nem minden esetben néztek utána pontosan az adott kegyhely és ország történetének. A Szlovákiáról szóló egyoldalú ismertetés meg sem említi a Felvidék magyar vonatkozásait, az ott élőket pedig úgy állítja be, mintha kizárólag szlovákok lennének s keresztény mivoltukkal őrizték volna meg nemzeti azonosságukat az elmúlt ezer évben. Ez utóbbi állítás nehezen állja meg a helyét, mivel a szlovákok környezetében szinte kizárólag katolikusok éltek, így vallásuk semmi esetre sem képezhette részét a többi néptől eltérő identitásuknak úgy, mint a moldvai csángóknak, akik az ortodoxok tengerében kisebbségben maradtak meg római katolikusnak. Lőcse esetében a szövegíró szintén elfelejti megemlíteni a város és a kegyhely magyar és német vonatkozásait. A fordító ráadásul Levocának „fordítja” Lőcsét, s Pozsony helyett Bratislavaként nevezi meg a magyar királyok egykori koronázási helyét. Ugyanezt Csíksomlyó esetében nem mondhatjuk el, Románia leírásában Trianonról és Erdély számottevő magyar kisebbségéről is szó esik, az ismertető szöveg pontos adatokat közöl a nemzetiségek és a hozzájuk kapcsolódó vallások megoszlásáról, ráadásul a híres pünkösdi búcsúról azt is közli, hogy ez a zarándokok részéről egyben magyarságuk megvallása. A szerzők megemlítik, hogy Magyarország Mária országa, emiatt hazánkban különösen nagy múltra tekint vissza a Boldogasszony tisztelete. Érdemes lenne egy hasonló kiadványt készíteni a Kárpát-medence magyar Mária-kegyhelyeiről is. A könyvben látható fotósorozat kiállításként jár körbe Európa nagyvárosaiban, s a Geopen Kiadó tervezi, hogy adventre hazánkba hozza a tárlatot.