Európa Madonnái és Mária-kegyhelyei

Kontinensünk Mária-kegyhelyeit bemutató, gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg húsvétra a Geopen kiadó. Az Európa Madonnái című kötet Janusz Rosikon lengyel fotóművésznek az Atlanti-óceán partjaitól az Urál-hegységig 28 ország 70 zarándokhelyéről készült fényképeit tartalmazza, amelyeket lengyel egyházi szakértők bevonásával részletes ismertetőkkel láttak el.

2003. 04. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az album 1998-ban jelent meg lengyelül, később angolra és németre is lefordították. A most napvilágott látott magyar kiadáshoz Erdő Péter esztergom-budapesti érsek írt előszót az európai Szűz Mária-tiszteletről.
Az albumban látható, Madonnát ábrázoló szobrok és képek különböző korokban készültek, legtöbbjük Máriát Istenanyaként, a gyermek Jézussal együtt jeleníti meg. A közel 300 oldalas kötetben szó esik ezeréves kegyszobrokról, a zarándokutakról, a kommunista rezsim összeomlását megjósló fatimai Mária-jelenés helyszínéről és a két évtizede búcsújáró hellyé vált Medjurgorjéról is. A magyar vonatkozású kegyhelyek közül a görög-katolikus Máriapócsról és a czestochowai Fekete Madonna képének másolatát őrző Márianosztráról számol be az album, de néhány sort a soproni Szentlélek-templomban található magyar népviseletes Mária-szobornak és a győri Könnyező Szűzanya-képnek is szentel. Megtudhatjuk azt is, hogy a Jelenések könyvében olvasható Mária-kép, a napba öltözött asszony tizenkét csillagból álló koronával ihlette meg az Európai Unió zászlóját tervező Salvadore de Madariaga y Rojo spanyol diplomatát és Arsen Heitz francia művészt. Így a jelkép a tagállamok száma mellett az Európa kulturális egységét és közös gyökereit jelentő keresztény vallást is szimbolizálja. A kötet erényei mellett szólnunk kell hiányosságairól is: a lengyel szerzők nem minden esetben néztek utána pontosan az adott kegyhely és ország történetének. A Szlovákiáról szóló egyoldalú ismertetés meg sem említi a Felvidék magyar vonatkozásait, az ott élőket pedig úgy állítja be, mintha kizárólag szlovákok lennének s keresztény mivoltukkal őrizték volna meg nemzeti azonosságukat az elmúlt ezer évben. Ez utóbbi állítás nehezen állja meg a helyét, mivel a szlovákok környezetében szinte kizárólag katolikusok éltek, így vallásuk semmi esetre sem képezhette részét a többi néptől eltérő identitásuknak úgy, mint a moldvai csángóknak, akik az ortodoxok tengerében kisebbségben maradtak meg római katolikusnak. Lőcse esetében a szövegíró szintén elfelejti megemlíteni a város és a kegyhely magyar és német vonatkozásait. A fordító ráadásul Levocának „fordítja” Lőcsét, s Pozsony helyett Bratislavaként nevezi meg a magyar királyok egykori koronázási helyét. Ugyanezt Csíksomlyó esetében nem mondhatjuk el, Románia leírásában Trianonról és Erdély számottevő magyar kisebbségéről is szó esik, az ismertető szöveg pontos adatokat közöl a nemzetiségek és a hozzájuk kapcsolódó vallások megoszlásáról, ráadásul a híres pünkösdi búcsúról azt is közli, hogy ez a zarándokok részéről egyben magyarságuk megvallása. A szerzők megemlítik, hogy Magyarország Mária országa, emiatt hazánkban különösen nagy múltra tekint vissza a Boldogasszony tisztelete. Érdemes lenne egy hasonló kiadványt készíteni a Kárpát-medence magyar Mária-kegyhelyeiről is. A könyvben látható fotósorozat kiállításként jár körbe Európa nagyvárosaiban, s a Geopen Kiadó tervezi, hogy adventre hazánkba hozza a tárlatot.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.