Közérthető nyelven zenei örökségünkről

Lükő Gábor zenetudományi, zene- és szövegfolklorisztikai írásait tartalmazza az életműsorozat most megjelent, harmadik kötete, amely Pozsgai Péter szerkesztésében, a Táton Kiadó gondozásában látott napvilágot. A Zenei anyanyelvünk című könyvben olvasható tanulmányok többsége a szerző életében politikai okokból nem jelenhetett meg, így Lükő Gábor személyét és tudományos munkásságát csak kevesen ismerik.
A hosszú időn keresztül elhallgattatott és a tudományos kutatások terén ellehetetlenített folklorista közérthető nyelven, olvasmányosan fogalmaz, ugyanakkor egyetlen olyan kijelentést sem tesz, amelyet ne tudna részletesen és meggyőzően indokolni, így írásai egyaránt ajánlhatók laikusoknak és szakmabelieknek. Lükő lenyűgöző háttérismerettel rendelkezik: az ókori zeneelméleteket – az egyiptomit, a kínait, az ógörögöt – legalább úgy ismeri, mint a jelenleg is élő és kutatható ázsiai és európai tradicionális zenekultúrákat. Írásaiban nem csak saját téziseit és megállapításait fogalmazza meg, részletesen kitér a hasonló témában megjelent tanulmányokra, hol kiegészítve, hol alátámasztható érvekkel cáfolva a szakirodalmat. A szakterületével szembeni végtelen alázat jellemzi tudományos munkásságát, amely elsősorban abból fakad, hogy Lükő sosem járta végig a Magyarországon alkalmazott német zeneoktatás lépcsőfokait, a különböző népek dalainak zeneelméletét az élő néphagyományból és nagyhatású folkloristák, kutatók írásaiból ismerte meg.
A könyv első tanulmánya a zene szimbólumairól szól, amelyben Lükő részletezi a zenei terminológiatörténetet az ókortól napjainkig, s egyben ötvenöt eurázsiai nyelven hasonlítja össze a hangok nagyobb, illetve kisebb frekvenciájának jelölésére használt szavakat, amelyeket a német iskolás zenei terminológiával ellentétben nem magasnak és mélynek, hanem vékonynak és vastagnak nevez hagyományosan a legtöbb nép, így a magyar is. A pentatóniáról szóló írása az öt hangból álló hangrendszer önállósága és a diatóniával való egyenrangúsága mellett érvel. A kötet az indoeurópai őskor zenei hangrendszerének emlékei mellett a szlávok őskori zenekultúráját is bemutatja. Részletes elemzést olvashatunk a Kalevala zenei világáról és annak magyar párhuzamairól, a pien-hangok funkcióiról, a hármas ütemű magyar népdalok eredetéről és uráli rokonairól, a magyar népdalszövegek rím, osztás, szótagszám, tagolás, tartalom és képszerkezet szerinti elemzéséről és régi stílusának bizonyítékairól. A magyar parasztzene történetéhez című írásában Lükő moldvai tanulmányútjai gyümölcseként elgondolkodtató megjegyzéseket, kiegészítéseket, pontosításokat fűz Bartók kutatási eredményeihez.
A könyv végén angol, német és finn nyelvű összefoglalót találunk, a szakma azonban várja a nemzetközileg elismert szerző írásainak teljes terjedelemben való idegen nyelvű kiadását.