Tavaszköszöntő lantmuzsika

A reneszánsz levegőjét idézte meg Kónya István Budavári Lantestek sorozatának vasárnapi koncertje, amelyen Lovász Irén eMeRTon-díjas népdalénekes közreműködésével Balassi Bálint, Bakfark Bálint és Watthay Ferenc művei mellett népdalok, népénekek, históriás és virágénekek, valamint reneszánsz lant- és diákdalok szólaltak meg. A Virágok vetélkedése című hangverseny a XVI–XVIII. századi Magyarország udvari zeneéletébe kalauzolta a hallgatókat. Az előadást az a légies könnyedség tette felejthetetlenné, amely Kónya virtuóz technikai tudásának, valamint Lovász természetes hangképzésének és népdalszerű díszítéstechnikájának ötvözése teremtett meg. A hangverseny újszerűségét Lovász hiteles, maníroktól és a műfajtól idegen előadási elemektől mentes éneke adta. Az énekesnő ugyanis a természetesség és hagyomány felől közelítette meg a több száz éves dallamokat. Kónya kezében nem egyszerű kísérőhangszer maradt a lant, hanem egyenrangú társává vált az énekszólamnak. A koncertet néhány pillanatra beárnyékolta az egyik szóló lantdarab, amelyben Kónya tőle szokatlanul többször is tévesztett, Lovász pedig népzenei felkészültsége ellenére csalódást okozott a Hallod-e, te szelidecske című mezőségi lassú cigánytánc pontatlan ritmusával. Az előadás azonban összességében így is meggyőző volt.
(Budavári Lantestek XI., Virágok vetélkedése, 2003. április 6., Budapesti Történeti Múzeum)