Urbánus hagyományőrzők

Ahogy azt a sorozat korábbi lemezeitől megszokhattuk, ismét a virtuóz technikai tudás, a stílushűség, a lendületesség és az egyéni karakterek jegyében készült el az Új élő népzene kilencedik korongja. Az évente megjelenő válogatás az aktívan működő urbánus népzenészek felvételeiből válogat pályázat útján, s így a lemez a táncházas élet keresztmetszetét adja. Az előadók minden apró részletre ügyelnek, így muzsikájukkal autentikus formában viszik tovább az évszázadok óta apáról fiúra szálló hagyományt, amely a falvakban már sajnos egyre kevesebb alkalommal szólal meg.

A CD-n zenei dialektusok szerint csoportosítva szólalnak meg a dallamok, egy-egy vidék hangszercsoportjait, dal- és tánctípusait körbejárva. A Téglás zenekar és Soós Csaba vajdaszentiványi összeállítása táncra perdítően lendületes, Hámori Péter ízes bálványosváraljai furulyamuzsikája hallatán pedig nem is igazán tudjuk eldönteni, adatközlővel vagy táncházas zenészszel állunk szemben. Hámori Parlagi Renátával is zenél, s gyimesi nótái is meggyőzőek. A kalotaszegi dallamok közül Hajdú Kinga keservesét emelném ki: jellegzetes hangképzése és a hozzá tökéletesen illeszkedő harmonikaszó képszerűen idézi meg a dalban elmondott történetet, de hasonló élményt nyújt Lehőcz Diána gyimesi keservese is, valamint a Rozsdamaró zenekar díszes mérai katonakísérőkből álló összeállítása. Dsupin Pál és Vámosi László két furulyán előadott váraljai kanásztáncai annyira összehangoltak, hogy szinte nem is lehet eldönteni, hány furulya szól. Tóth Antal tekerős és Zombori Györgyi énekes tápai nótái, a Csaba Band erdőszombattelki muzsikája, a Tiszahát zenekar szatmári táncai egyaránt stílusosak. A moldvai dallamokat játszó Csürrentő együttes szokatlan hangszer-összeállítással szerepel a lemezen: dudát és furulyát párosít a bulgárjászkában. A Dűvő a kevéssé ismert balassagyarmati zenét mutatja meg a tőle megszokott virtuóz és hangulatos előadásban. A Boróka énekegyüttes szerencsétlenségére szövegromlást dolgozott fel népdalcsokrában: az ujjamon forgatom helyett azt énekli, hogy jobbra-balra forgatom a gyűrűmet. A néphit szerint az ujjon forgatott gyűrűvel varázsolni lehet, így az oda-vissza tekerés egyben érvényteleníti is a varázslatot. A bonyolult ritmusok miatt közkedveltek a komoly technikai kihívást jelentő román dallamok. Mátó Mátyás tárogatós Magyarcsanádról, a Morotva zenekar Mezőszoporról, a Békés Banda pedig Elekről játszik egy-egy csokrot. Ez utóbbihoz az erdélyi János Hajnalka énekel, artikulálva és hallhatóan értelmezve a szöveget, ami sajnos sokak előadásában a nyelvi ismeretek hiánya miatt alig érthető.