Bagdadban születtem, ott is nőttem fel, s akárhová megyek, viszem magammal a bagdadi sorsot, az iraki nép szenvedéseit. Mindig nagyszerű fogadtatásban van részem, nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a koncertjeimen, de ezeket én úgy fogom fel, hogy nem nekem szólnak, hanem annak az ügynek, amit képviselek, annak a kultúrkörnek, amiben felnőttem, s amiből merítem a művészetem – mondja Naseer Shamma, aki budapesti koncertjének az Üzenet Bagdadért címet adta.
A rendkívül virtuóz lantművész koncertjein általában saját kompozícióit játssza, amelyekben az európai fül számára is befogadható módon ötvözi az ősi arab dallamokat a modern zene hangzásvilágával. Számos művében az arab világot ért támadásokkal foglalkozik. Megrendítően szuggesztív műve például az Al-Miriayahban történt című darab, amely az Öböl-háború idejére kalauzolja a hallgatóságot. – 1991-ben Al-Miriayahban az amerikaiak egy civil óvóhelyet bombáztak, és emiatt több mint háromszáz ártatlan iraki ember halt meg – mondja Naseer. – Az Egy palesztin anya és a fájdalom című művemmel pedig a palesztin nép sorsára szeretném felhívni a figyelmet, akiket szintén naponta gyilkolnak, házaikat, épületeiket lerombolják. Mindkét esetben egy ártatlan nép kiszolgáltatottságára, szenvedéseire és fájdalmaira, emberi sorsokra mutatok rá. A művészek érzékeny lelkek, s én, aki művészként látom és átélem ezeket a borzalmakat, nem tudok csak úgy elmenni mellettük. Ott vannak a gondolataimban, és így megjelennek a zeneműveimben is – teszi hozzá.
A világszerte ismert lantművész tíz éve hagyta el szülőföldjét, mivel összeütközésbe került a Huszein-rezsimmel, s attól tartott, hogy ennek a következményei kihathatnak művészi pályájára is. Tuniszban telepedett le és a zeneakadémián tanított, öt éve pedig Egyiptomba költözött, ahol a kairói operaházon belül létrehozta az arab lantintézetet, amelynek igazgatója lett. Az intézmény fiatal tehetségek oktatásával, kutatások koordinálásával, előadások szervezésével foglalkozik.
Naseer elmondta, hogy a nagy iraki művészek mindig is kreatívan és szabadon alkottak s távol tartották magukat a napi politikától és a rezsimtől Huszein iején. Mint mondta, ez a mai napig így van. Úgy gondolja, hogy az utóbbi két évtized szenvedéseiből, a háború, az elnyomás, a nyomor és most a megszállás nehézségeiből újabb nagyszerű művészek és remekművek születnek majd. Irak évezredek óta a művészetéről ismert, szobrászok, festők, költők, zenészek sokasága öregbítette a nevét. Ez a kulturális örökség és pezsgés azóta is folytatódik. Naseer szerint számos honfitársa vívott ki magának nemzetközi elismerést.
Naseer – aki most másodszor adott hangversenyt Budapesten – csaknem hatvan zeneművet jegyez, szóló lantdarabokat, kamara- és zenekari műveket, filmzenéket és színházi kísérőzenéket.
Arab klasszikus zenét tanult, és saját kompozíció mellet szívesen játssza korábbi mesterek lantműveit is. – Általában hathúros lanton játszik, de van egy régi arab darab, amit csak nyolchúroson lehet előadni, s ennek a kedvéért vett egy nyolchúros hangszert is. A művész napi öt-nyolc óra gyakorlással készül hangversenyeire. Naseer most azon dolgozik, hogy tudását könyv formájában hagyományozza az utókorra, egy lant-zeneelméleti könyvet ír, amelyet számításai szerint öt év múlva fog befejezni.
A muzsika – invenciója révén – olyan egyedüli értéket hordoz magában, amely az emberi gondolatot Istenhez röpíti. Evégett szeretném, ha a zeném a lélek kitágításával az emberiség szellemét őrizné – vallja küldetéséről Naseer.
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
