Turandot a kőfejtőben

Szentmargitbánya (St. Margarethen) kemény mészkövét már a rómaiak is bányászták, hogy aztán, sok évszázaddal később, Bécs templomait és palotáit is jórészt e kövekből építsék fel. Az amfiteátrumhoz hasonlatosan kialakult hatalmas térség, a meredeken felszökő, rusztikus, jó harminc méter magas bányafallal a háttérben, maga az ideális szabadtéri színpad és nézőtér. Burgenlandban több ilyen is van, de ez a helyszín a legnagyobb természetes színpad egész Európában. Nem az a meglepő tehát, hogy itt nyaranta opera-előadásokat tartanak, hanem az, hogy csak 1996 óta. Még meglepőbb ez azt tudva, hogy a városkában már 1926 óta megrendezik húsvétkor a passiójátékokat, s e látványos, középkori eredetű, Krisztus szenvedéstörténetét végigkísérő játékot 1961-től a kőfejtőben mutatják be. Valószínű, hogy a szentmargitbányai operajátékok ötletét, majd létrejöttét az is inspirálta, hogy az innen tíz-egynéhány kilométerre lévő Mörbischben (Fertőmegygyes) már évtizedek óta zajlottak a nyári operettfesztiválok, és azok sikerét irigyelték el. Mára azután versenytársak lettek.
– Nincs versengés – mondja a játékok intendánsa, Wolfgang Werner. – Már csak azért sem, mert míg ők csak operettet játszanak, mi csak operát. Aztán meg ott egy tavi színpad van, itt meg egy csodálatos természetes tér, amely szinte kihívást jelent a tervezőknek, rendezőknek. Nem véletlen, hogy az idei produkció, a Turandot rendezője, a világ egyik leghíresebb szabadtéri operaelőadás-varázslója, Gianfranco de Bosio már harmadszor dolgozik nálunk. Kezdte a Carmennel 1998-ban, folytatta 2000-ben a Nabuccóval. 2004-ben az Aida következett – tehát eleve olyan műveket mutatunk be, amelyeknél a zenével egyenrangú fontosságú a látvány, s erre ez a mostani, száz méter széles, negyven méter mélységű és harminc méter magas Turandot-színpad és díszlet meggyőző példa.
Az első év tizenegyezer nézőt vonzott, a Carment negyvenegyezren látták, a Nabuccót már százezren. Ma 4300 főt fogad be a kényelmes ülésekkel kialakított nézőtér. A jegyek kilencvenöt százaléka elővételben kel el. Az idei produkció összköltsége megközelíti a hárommillió eurót.
Szentmargitbányán rendszeresen működnek közre magyarok. Ott vannak a hetvenöt tagú zenekarban, az ötvenöt tagú kórusban, a negyventagú tánckarban és a kétszázharmincöt fős statisztériában. Magyar a kórusvezető, Oláh Gábor és a főügyelő, Galács Attila, valamint a főkoordinátor, Heczkó Bernadett is. No és az előadás legszebb alakítását nyújtó Gonzalez Mónika; Liuja megkönnyeztette a nézőket. Nem kis dolog ez egy ekkora színpadon, amelyre a tervező, Manfred Waba odaálmodta a Holtak templomát (ide kerülnek Turandot hercegnő kudarcot vallott kérői), a Holdpagodát, a császári palota kertjét, Altoum császár hatalmas palotáját, pagodákat, öt méter magas vázákat, a kőfejtő falára függesztve Turandot palotájának erkélyét és pavilonját (innen ereszkedik alá a hercegnő, hogy feladja kérdéseit Kalafnak). A kőfejtő peremére olyan pekingi városfalat és bástyákat épített, hogy mindenki azt vélte: a falakat a bánya kövéből emelték, annyira szervesen illeszkedtek a természetes kőanyaghoz. E falakon gyúltak ki varázsütésre a fáklyák, e bástyák mögött kelt fel az óriási hold, amelyen aztán véres fők jelentek meg, s itt, Peking, a Tiltott Város falai fölött bontakozott ki a hatalmas, a mi augusztus 20-i tűzijátékunknál jóval pompázatosabb attrakció, amely Turandot és Kalaf egymásra találását ünnepelte. (Persze nem robbant fel és nem égett le semmi…) Az egyik – és szerény – eleme volt a látványnak, hogy négy ló vágtatott végig egy-egy jelenetben a színen, hogy máskor meg moccanatlanul álljanak hosszú percekig a dübörgő zene és a harsogó kórus meg a jövő-menő statisztéria forgatagában. Sem a Sama zenekart, sem a vezénylő Marco Boemit nem látjuk. Jobboldalt, egy fedett sátorban dolgoznak, monitorok tucatjain követik, a karmesterrel együtt, hogy mi történik a színpadon. Az énekesek is rejtetten elhelyezett monitorokon látják a karmestert. A technika – a hangosítás is – hibátlanul működik, hála a többhetes próbafolyamatnak. Szentmargitbányán is kifogástalan a kiszolgálás a stílusosan, kínai pavilonokhoz hasonlatosan kiképzett büfésátrakban, igen jók az itteni borok, a világítást pedig hatalmas lampionok szolgáltatják.