A balkáni mint divatzene

T É K A

Divatszámba megy manapság Moldva és a Balkán zenéjének hatása. Az utóbbi időben egyre többen nyúlnak ezeknek a területeknek a muzsikájához, ha széles körben népszerű világzenét akarnak írni. Ezt a hangzásvilágot ugyanis azok is könnyen elfogadják, akik egyébként a magyar népzenét nem ismerik, és nem szeretik annyira. A divatot emellett az is fémjelzi, hogy kevesen ássák bele magukat igazán, csak úgy nagyjából keverik bele a balkáni és moldvai elemeket a muzsikájukba. Pörög a ritmus, érdekes a kíséret, most ez a sikk.
Szerencsére azért nem mindenki ennyire felületes. Nemrég jelent meg két lemez ebben a témában, Bakos Árpád és Palya Beáta albuma, s ezek komoly értéket képviselnek. Különösen Palya CD-je sokoldalú, moldvai csángó, bolgár, cigány és perzsa dal is szerepel a repertoáron. Kiegyensúlyozott, arányos összeállítás, az előadás pedig karakteres és megejtő. Kezdő hajnali imádsága és záró altatódala bensőséges keretbe helyezi a színes műsort. A tradicionális hangszerek mellett a szaxofont is szívesen alkalmazza, ezáltal néha elkanyarodik a hagyományos hangzástól, tökéletesen illeszkedve Palya korábbi, jellegzetes feldolgozásaihoz. Bakos Árpád formációja nem ennyire szerteágazó, végig megmarad a magyar (ezalatt elsősorban moldvait kell érteni) és a macedón zene sajátos ötvözeténél, ráadásul csupa eredeti hangszert használ. Néhol a pravoszláv szerzetesek énekére, néhol a kobozkíséretes énekmondók kemény hangjára asszociálunk. Érdekes kísérlet ez, macedón barátaival játszat magyar zenét rátapintva a közös pontokra és kihangsúlyozva azokat.
(Bakos Árpád & Friends: Experience – the eastern winds, Periferic Records, 2003. )
(Palya Beáta: Ágról ágra – Tradition in motion, Orpheia, 2003. )