Mozart, az Ember a boncasztalon

M. Az ábécé közepe. Magyarul nehéz visszaadni azt a szójátékot, amire Louis Andriessen operája, az M is for Man, Music, Mozart épül. A Leondardo da Vinci boncasztalán, alkimisták körében játszódó történethez elválaszthatatlanul hozzátartozik Peter Greenaway operafilmje. A képsorok naturalista látásmódja kellően hangsúlyozza a zene és a szöveg markáns robosztusságát és maró iróniáját, amivel az Andriessen–Greenaway-szerzőpáros a teremtést megkérdőjelezi, pontosabban egyenesen megtagadja. Materialista hitvallás ez az anyag születéséről.
Greenaway víziója rendkívül tömény és vaskos, igazi perpetuum mobile, már-már nevetségesen valósághű. Csontok, körmök, fogak röpködnek, teremtésben segédkező lények sürögnek-forognak, fortyogó kondérokban kavargatják az alapanyagokat, hogy összekotyvasszák a teremtés koronáját, az Embert, hogy aztán bemutathassák látványos fejlődéstörténetét. A gúny és az irracionalitás nemcsak a képsorokban jelenik meg, élesen kifejeződik az opera egy szál énekesének affektáló, gyerekes előadásában és a film cselekményét túlzottan és látványosan ábrázoló aláfestőzenében. A címből ugyan kispórolták, de a darabban fontos szerepet kap a szintén M betűs „Movement” szó is, vagyis a mozgás, ami a zenei tudás előfeltételeként jelenik meg, s amit nemcsak a folyamatosan cserélődő képsorok, hanem a zene hullámzása is hangsúlyoz. „Most, hogy megteremtettük és megtanítottuk a mozgásra, mit kezdjünk vele? Tanítsuk meg zenélni!” – tanakodnak hangosan az embergyár munkásai. Előkerülnek a hangszerek, s szép lassan hatalmas zenekar alakul ki. „Miután megteremtettük az embert, és megtanítottuk a zenére, szükségszerűvé vált, hogy feltaláljuk Mozartot” – hangzik el a kulcsmondat. Az Ember átlényegül Mozarttá, a zene fejedelmévé, hogy aztán fergeteges zene- és táncőrületben teljesedjék ki kalandja a muzsika birodalmában. Anyag és szellem eggyé válik, az Ember léte értelmet nyer.
Andriessen zenéje magában is képszerű és élvezhető, s bár úgy tűnik, mindenáron Mozart tagadására játszik, valójában a bécsi klasszika mesterének dallamossága jellemzi művészetét. A holland kortárs zene egyik kulcsfigurája elsősorban összművészeti alkotásokban gondolkodik, műveit vizuális akciókkal kapcsolja össze, de múzsája a filozófia és a természettudomány is, Platón, Szent Ágoston, Madam Curie, Mihail Bakunyin, az orosz forradalmár egyaránt ihlették már kompozícióit. Az M is for… jó összegzése gondolkodásmódjának, amelyet a művész-polihisztor Leonardo szelleme fémjelez. Legtöbb művét, ahogy az operafilm képeit kísérő élő oratorikus előadást is a De Volharding zenekarra bízta. Az együttes remek muzsikusokból áll, s Andriessen zenéjéhez illő tömény és érzékeny hangzást képvisel.
(Orkest de Volharding-koncert, M is for Man, Music, Mozart, magyarországi bemutató, Trafó – Kortárs Művészetek Háza, november 8., 20 óra.)