Cesario Gussago neve talán csak kevesek előtt ismert, holott a XVI–XVII. század fordulójának egyik jelentős zeneszerzője volt, Giovanni Gabrieli és Lodovico Viadana kortársa. A bresciai szerzetes-zenész műveit jóformán sehol sem hallani, négyet ezek közül elsőként a magyar régizenei együttes, a Sonatores Pannoniae adott közre lemezen több korabeli szerző szintén kiváló, ám kevésbé felkapott darabja mellett. A Cesario Gussago és kora, XVI–XVII. századi hangszeres muzsika Velencében és Bresciában című album nemcsak ebben hoz újat, ez az első Magyarországon megjelent rézfúvós historikus lemez.
Nem is gondolnánk, mennyire sok karaktert mutat fel a zeneirodalom a reneszánsz-kora barokk határán, azonban a darabok igazi kvalitásai csak muzikális zenészek kezében kerülnek napvilágra. A Sonatores Pannoniae, a kiváló cinkjátékos, Borsódy László együttese átgondolt és korhű nemcsak a hangszerválasztásban, hanem a megszólalásban, a formálásban és a díszítések használatában is.
A cink hangját biztos kevesen ismerik, azonban a lemezt meghallgatva sokan szívükbe zárják majd ezt a külsejében furulyára, ám hangszínében a négyszáz évvel ezelőtti trombitára hasonlító hangszert. Cinken rendkívül nehéz intonálni, a Sonatores Pannoniae két cinkjátékosa azonban ezt az akadályt is remekül veszi. Az albumon az említett osztott kórusos technika a legjobban Viadana Sinfonia la Bolognese művében érvényesül, ezt a speciális hangzásélményt kiválóan visszaadja még a legegyszerűbb lejátszón is az érzékeny előadás és a jól sikerült sztereofelvétel.
Az együttest a lemezen kiegészíti a magyar historikus zenei élet több tehetséges muzsikusa is, így a kontinuót Gyöngyösi Levente és az Orfeo zenekar és a Purcell-kórus vezetője, a régi zene kiváló elméleti és gyakorlati ismerője, Vashegyi György játssza. Magyarországon ez idáig még nincs korabeli basszusharsona, ezért a felvételeken ezt a hangszert Martti Vesola finn művész szólaltatja meg.
(Sonatores Pannoniae: The age of Cesario Gussago, 16th–17th c. instrumental music in Venice and Brescia, Hungaroton, HCD 32159.)
Régi zene Velencéből és Bresciából
-EZ KOMOLY- A velencei San Marco-templom különös helyet tudhat magáénak a zenetörténetben, hozzá kötődik a cori spezzati, vagyis az osztott kórusos technika, amelyet az épület több karzatát kihasználva alakítottak ki a székesegyház komponistái. A technikát a muzsikusok továbbvitték Bresciába, a Habsburg-udvarba, valamint Európa nagyobb városaiba. Főként ilyen technikával készült művekből válogat a Sonatores Pannoniae lemeze.
2003. 11. 25. 23:00
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!