Ismét személyi változások voltak a M.É.Z.-ben. Mennyire érződik ez a zenekar hangzásán?
Kuklis Henrik: – Nagyon, hiszen új hangszerekkel, új ötletekkel gazdagodunk. Korábban az egyik zenekari tag tangóharmonikás volt. Egy balkáni zenekarból jött hozzánk, s balkáni elemekkel színesítette az ír zenét. Ezt a hangzást azóta is hiányoljuk.
Vasvári Béla: – Most viszont Valentiny Gábor barokk blockflöte szakon tanul a konzervatóriumban, mindenféle furulyán játszik, tangóharmonikázik és billentyűzik is. Meg kell jegyeznem, hogy barokk zenével együtt kötelezően tanítják az improvizációt is, ami nagy előny számára, mert egyébként a klasszikus zenészeket általában kizárólag kottistának nevelik. A zenekar hangzásához jelentékenyen hozzájárul Galambos Ernő is, a Sonia és a sápadtarcúak zenekar egykori frontembere és zeneszerzője, bár ő mostanában teljesen a barokk zene bűvöletében él, és elsősorban az akusztikus hangszerelést kedveli. Én annak idején Takáts Tamáséknál voltam zenekar-alapító, Hobóval is sokat játszottam együtt, és lemezeket is hangszereltem. Az én zenei múltam is rányomja a bélyegét az új lemez anyagára.
– A lemezen a reneszánsz zene hatását is érezni, a ma esti koncerten pedig reneszánsz táncokat is láthatunk. Miért fordultak ehhez a korszakhoz?
V. B.: – Egyrészt szeretjük, másrészt úgy érezzük, hogy ez a stílus betör majd Magyarországra, mint ahogy Európában és Amerikában már elterjedt. Nagy esély van arra, hogy hasonló divathullám kíséri majd, mint néhány éve az ír zenét.
– Az új, Tűztánc című lemezük szerzői kiadás. Miért ezt a megoldást választották?
V. B.: – A kiadóktól kapott különféle ajánlatok hatására döntöttünk így, szerencsére ma már az ilyesmi kivitelezhető. Sokkal könnyebben kontrollálható az egész folyamat, a borítótól egészen a terjesztésig, ha minden az ember saját kezében van. Hozzá kell tennem: egész nyáron nem osztottuk ki a gázsit, hogy a költségeket fedezhessük, de így legalább olyan lemezkülső és -belső jött létre, amilyet szerettünk volna. Egy kiadónál esélyünk sem lett volna arra az igényes díszdobozra, amit a születésnap miatt szükségesnek tartottunk, és ami többe került, mint maga a lemez.
K. H.: – A szerzői kiadás a zenekar minden tagjának rengeteg munkát ad. Lényegében az összes utánajárást és rohangálást magunk oldottuk meg. Ezt az energiát hasznosabb dolgokra is tudtuk volna fordítani, mint például a gyakorlás, mégis úgy döntöttünk, hogy inkább ezt is vállaljuk, s nem adjuk ki kiadóknak, mert elég rossz tapasztalataink vannak e téren.
– Ír zenekarok jöttek-mentek, a M.É.Z. azonban a mai napig meg tud tölteni egy nagyobb koncerttermet is. Szerepet játszik ebben az, hogy a M.É.Z. az ír zenét nemcsak autentikusan, hanem más tradíciókkal színesítve, feldolgozva is játssza?
V. B.: – Amikor a M.É.Z. elkezdett ír zenével foglalkozni, akkor ez a stílus még egyáltalán nem volt divat. Később aztán, amikor elterjedt és rendkívül népszerűvé vált – persze ebben nagy szerepet játszott a M.É.Z. is –, egyre-másra alakultak a hozzánk hasonló ír zenekarok, de ezek a zenészek már nem tudták a M.É.Z. előnyét behozni. Ma már az ír zene divatja lecsengőben van. Úgy gondolom, minden divathullámból egy zenekar marad meg igazán, az, amely az adott stílust a saját rétegközönségének tovább tudja játszani. A M.É.Z. egy kicsit elkalandozik az ír-kelta zenétől, hasonlóképpen a Ghymes együtteshez, akik magyar népzenei gyökerekre fűzték fel muzsikájukat.
K. H.: – Sokan számon kérik tőlünk, hogy miért távolodtunk el az autentikus zenétől. Nekünk eleve ez volt a célunk. Számunkra nem lehet perspektíva a kiváló tradicionális ír bandák lemásolása. Fontosak a gyökerek, mi magunk is játszunk autentikus ír muzsikát, ha arra kérnek, vagy ha táncházakat tartunk. Az új lemezzel már nem csak a hagyományos ír zenét kedvelő közönséghez szólunk. Nem alakult át a zenekar, csak fejlődik, és úgy érezzük, ezzel sokkal szélesebb rétegeket tudunk meghódítani, nemcsak magunknak, hanem az ír zenének is.
origo.hu
Orbán Viktor: Nem pihenünk, zajlik a kormányülés, hajrá, Dominik! - Képek
