Börzsöny. Aki ismeri varázslatos táját, a hegyeket, a mezőket, a Toronyalja pálos kolostorromját, az Oltár-követ, az Árva-kutat, annak különösen sokat mond Istvánfi Balázs új dudalemeze. Aki pedig még nem járt arra, ezektől a nótáktól biztos megjön a kedve egy börzsönyi kiránduláshoz.
Nem népzene, amit hallunk, bár igazából világzenéről vagy komponált műzenéről, népdalfeldolgozásokról sem beszélhetünk. Sokkal inkább népzenei anyanyelven előadott saját, ihletett gondolatok ezek. Istvánfi Balázs merészet gondolt: gyermekkora kedves és emlékekkel teli helyszíneit, a Börzsöny világát énekli meg hangszerén. Dudán. Viszont nem autentikus börzsönyi népzenével. Ez már első hallásra is érdekes, mert aki ismeri ezt a hangszert, jól tudja, meglehetősen behatároltak a lehetőségei. Istvánfi azonban, mivel hangszerét kívülről-belülről ismeri, a problémát könnyedén áthidalja. Istvánfi már előző lemezén is igyekezett a népzene-világzene közti határmezsgyét birtokba venni, mostani albuma pedig már jóformán nem is tartalmaz autentikus muzsikát.
Szinte tobzódik a karakterekben és a hangszínekben, egészen új képet fest a dudáról. Hallunk tánczenét Toronyalja címmel, ősi, imádságot az Oltár-kőnél, mezőségi vagy éppen székelyföldi dallamokra rímelő, vonós jellegű muzsikát, középkori indulót, megidézve az eredeti síppal-dobbal felállást, pásztor-keservest és klasszikus dudanóta-ritmust. Népzene vagy világzene, esetleg műzene? Olyan jólesik hallgatni, hogy ez az apróság igazán eszébe sem jut az embernek.
(Istvánfi Balázs: Toronyalja, szerzői kiadás, MIXO 002)
Ukránbarát és bevándorláspárti paktumot kötött az Európai Néppárt és a baloldal – Magyar Péter és a Tisza Párt is jóváhagyta a megállapodást