Akik szabadon muzsikálnak

Nincs még egy olyan népcsoport, amely úgy érezné belülről a zene lüktetését, mint a roma és a fekete muzsikusok. Köztük még a közepes is rendkívül virtuóz és muzikális, s ami igazán naggyá teszi őket, az az improvizációs készségük adta szabadság. Nem kottapapírhoz vagy merev szabályokhoz ragaszkodnak, hanem élnek, mulatnak a színpadon, s velük együtt életre kel a zene is.

A nyilvános lemezfelvétellel egybekötött koncerteken tapasztalatom szerint ridegebb a hangulat, hiányzik a felszabadultság, annak helyét a rutinos művésznél is feszültség és koncentráció tölti ki. Most azonban ennek nyomát sem láttuk, minden természetesnek tűnt. A fekete szaxofonos, David Murray és a romazenekar, a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band szombat esti előadásán a Fonóban a lemezfelvételre mindössze annyi utalt, hogy a színpadon keresztbe-kasul futottak a különböző zsinórok, amelyeket időnként hangmérnökök hada állítgatott át.
Murray év végi fonóbeli koncertje óta közel két hét telt el, s ez az idő nem múlt el nyomtalanul, a zenészek végig gyakorolták a készülő lemez anyagát, s közben úgy összeszoktak, mintha évek óta egy zenekarban játszanának. Az ízes, jellegzetesen széles szaxofon-vibrátók, amelyek szinte már Murray névjegyévé váltak, vagy a szintén jellemző torzított hangeffektek ikertársra leltek Kovács Ferenc trombitajátékában, a két fúvós úgy adogatta egymásnak a dallamot, mintha ugyanaz a zenész cserélgetné a hangszerét. Balogh Kálmán és zenészei számos zenekarban bizonyítottak már, minden stílusban otthonosan mozognak, legyen szó népzenéről, cigányzenéről, komolyzenéről vagy dzsesszről. Ahogy egyik hangszertől átvette a vezetést a másik, s előtérbe került egy-egy pillanatra a cimbalom vagy a hegedű, akkor érződött csak igazán a muzsikusok sokszínűsége és különböző műfajokban szerzett gyakorlata. Az új repertoárból két jellegzetesen magyar anyagot emelnék ki: a Szegény legény vagyok én kezdetű népdal pergősebb ritmusú slágergyanús feldolgozását és a Debrecennek van egy vize című számot. Murray jól vette a lapot, alig két hét alatt remekül ráérzett a magyar dalokon alapuló világzene ízére. A koncert egyértelműen a jó összjátéknak és a belülről fakadó önfeledt előadásnak köszönheti sikerét. Annak a szabadságnak és természetességnek, amellyel a zenészek muzsikáltak, s amely élettel töltötte meg a koncerttermet.
(David Murray és a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band – nyilvános lemezfelvétel, Fonó Budai Zeneház, január 10., 20 óra.)