A most átadott másolatok ugyanis egyszerű fekete-fehér xeroxkópiák, amelyeken például nem lehet megkülönböztetni a későbbi javításokat az eredeti bejegyzésektől, ráadásul egy ugyanilyen fénymásolt változat már jó ideje hozzáférhető a kutatók számára Magyarországon is.
A kutatást nehezíti az is, hogy hazánk a kézirathoz tartozó hanganyag kópiáját sem kapta meg, holott a gyűjtemény teljes hanganyagát digitalizálták a kilencvenes években. A gyűjtemény korábban kiadott első két részének kéziratairól sincs másolat Budapesten, az elmúlt évtizedekben megjelentetett dokumentumok pedig csak szlovák, illetve német nyelven hozzáférhetők.
A magyar kulturális miniszter bejelentette: hazánk ötmillió forinttal járul hozzá a most átadott anyag szlovákiai kiadásához. A szlovák, német és angol nyelvű kötet ennek ellenére még összefoglalót sem tartalmaz majd magyar nyelven.
Nem titkolták csalódottságukat a zenetudományi kutatók az átadáson a hanganyag nélküli, egyszínű fénymásolat láttán. Ez ugyanis – bár a politikában előrelépés – nekik semmi újat nem nyújt. A szakmában egyébként is régóta terjeng az a szóbeszéd, miszerint az eredeti kéziratokra és a hozzá tartozó fonográfhengerekre egy szlovák zenekutató tette rá a kezét sok évvel ezelőtt, s a nemzetközi érdeklődésre számot tartó gyűjteményt saját lakásában őrzi nem megfelelő körülmények között.
A most átadott fénymásolatokat a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók-archívumában helyezték el. – Úgy tekintem, hogy ez fontos, politikai jellegű gesztus. Ebben a pillanatban a politika barátságosabb nexusban van egymással, mint a szakma – mondta lapunknak Somfai László, a Bartók-archívum vezetője. Hozzátette: személy szerint bizakodó, beszélt Hiller Istvánnal a hiányzó anyagok Magyarországra hozataláról, és a miniszter azt mondta, hogy nem lesz akadálya azok átadásának. Pontos adatokat a lehetséges időpontról a Bartók-archívum vezetője sem tudott mondani.
Agócs Gergely népzenész és gyűjtő emlékeztetett arra, hogy Magyarország évekkel ezelőtt egyoldalú gesztust tett a szlovák félnek az Utolsó Óra-programban. Lapunk kérdésére elmondta: vezetésével másfél év alatt 270 órányi jó minőségű stúdiófelvételt készített az Utolsó Óra stábja szlovákiai hagyományőrzőkkel. Bartók szellemiségében nemcsak magyar, hanem szlovák, ruszin, gorál-lengyel és cigány népzenei anyagot is rögzítettek. A felvételeket Baán László, az NKÖM közigazgatási államtitkára adta át Szlovákiának még a Fidesz-kormány idején. A népzenész hozzátette: azt sugalmazta mindkét miniszternek az átadás előtti munkavacsorán, hogy május 1-jén, az európai uniós csatlakozás napján a szlovák–magyar együttműködés szimbólumaként útjára induló dunai hajón adja át hazánknak Szlovákia a Budapestről még hiányzó színes kéziratmásolatokat és a digitalizált hanganyagot. – Chmel megígérte, hogy segít ennek megvalósításában – tette hozzá Agócs.
Bartók szlovákiai gyűjteménye a múlt század során meglehetősen hányatott sorsú volt. A népzenegyűjtő zeneszerző 1918-ban fejezte be tizenkét éves felvidéki gyűjtőmunkáját. Előkészítette lezárt és szisztematikusan elrendezett gyűjteményét, majd 1920-ban tárgyalt a Matica Slovenská kiadóval az anyag nyomda alá rendezéséről. Mivel a gyűjtemény nem jelent meg a szerződésben megjelölt határidőn belül, Bartók szerette volna visszaszerezni a kéziratot, de hiába levelezett erről a Matica Slovenskával. A kiadásra csak jóval a zeneszerző halála után került sor. A gyűjtemény első részét 1959-ben, második részét pedig 1970-ben jelentette meg szlovák–német nyelven a Szlovák Tudományos Akadémia. A kéziratokhoz tartozó teljes hanganyagot a kilencvenes években digitalizálták. A harmadik, befejező rész és a mutatókat tartalmazó negyedik kötet a mai napig nem jelent meg, és lényegében hozzáférhetetlen a kutatók számára. Magyar–szlovák közös finanszírozású kiadása legkorábban májusra várható.
origo.hu
Bánki Erik a jövő évi költségvetésről: A kormány céljai világosak - videó
