Ha azt hisszük, fonni csak a lányok haját lehet, elég keveset tudunk a parasztélet mindennapos kellékeiről. Fonják a ló farkát, a sujtásokat, a zsinórokat, a paszományokat, a szalagokat, a bojtokat, a kenderkötelet, a kötőféket és az ostort, de még a virágkoszorút is. A fonás közeli rokona a szövés, s annak egyik ősi módja a vetés. Ezekkel a technikákkal készítették – a bőrruházatot kivéve – lényegében minden öltözet, terítő, szőnyeg és ágynemű alapanyagát. A szövési-fonási technikák történetéről, kellékeiről, elnevezéseiről szól Csókos Varga Györgyi Fonás, vetés, szövés című könyve, amely a Jelenlévő múlt című könyvsorozatban jelent meg.
A könyv alapján színes világ tárul elénk. Az ábrák bemutatják a készítés menetét is, kis segítséggel el is leshetjük a különböző fonatok titkait. A körmönfonásról és a szó jelentésének történetéről is sok érdekeset megtudhatunk. A látszólag bonyolult, eszközt nem igénylő technika elnevezéséből mára a „furfangos”, a „ravasz” szinonimája lett, de egykor használták a derék leányok és legények jó tulajdonságaira is.
A kötet végén színes fotók mutatják be a fonással, szövéssel készült fürtös gubákat, csergéket, nemeztárgyakat, öveket, kötőket, parittyákat, tarisznyákat, karmantyúkat, kesztyűket, papucsokat és szalagokat. A testrészek hosszával megállapított mértékegységek centiméterben megadott megfelelőit pedig táblázatból ismerhetjük meg, így megtudhatjuk, hogy mekkora is volt pontosan a percentés, a fúrás, a sing, a rőf és a fertály. Arra az érdekességre is fény derül, hogyan számították ki pontosan, hogy mekkora méretű fonalat kell kiválasztani az éppen megfelelő hosszúságú gatyamadzag megfonásához. A könyv nem csak a magyar hagyományról beszél, párhuzamot von más népekkel is.
(Csókos Varga Györgyi: Fonás, vetés, szövés, Jelenlévő múlt sorozat, Planétás kiadó, 1400 Ft.)
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
