A csavar fordul egyet

Ma este mutatják be Britten A csavar fordul egyet című operáját az Erkel Színházban. A művet Kovalik Balázs rendezésében és saját magyar fordításában láthatja a mindössze 150 fős közönség. Az előadásról és a kamaraopera-játszásról Kovalik Balázs rendezőt kérdeztük.

Miért döntött úgy, hogy A csavar fordul egyet című darabot viszi színre?
– Erre az operára volt lehetőség. Most egyébként aktuális is, hiszen éppen 50 évvel a bemutató után vagyunk, ráadásul tavaly ünnepelte 90. születésnapját Britten.

– Mit mond a ma emberének az opera pszichológiai és mélylélektani utalásokkal teli szövegkönyve?
– Felhívja a figyelmet néhány fontos kérdésre. Arra, hogy bizonyos emberi érzések, vágyak, a szexus milyen módon hatnak a felnőttek világából a gyerekekre és fordítva.

– Magyarul viszik színre az operát, holott mostanában általános az eredeti nyelvű előadás.
– Ha eredeti nyelven lenne az előadás, ki értené, hogy miről szól? A 150 néző közül alig 10-15-en tudnak ilyen szinten angolul. Itt pszichodrámáról van szó, nem arról, hogy X szereti Z-t, Y pedig közéjük áll – ez egy sablon. Ebben mindegy, miről énekelnek, mivel a szenvedélyek a lényegesek. Brittennél viszont a mondatok és szituációk a fontosak. Vajon Shakespeare-t Magyarországon miért nem eredeti nyelven játsszuk, hiszen a shakespeare-i angol fogalom, már-már zene, és egyáltalán nem olyan, mint az Arany János-féle fordítás. Most akkor meghamisítjuk az eredetit? Nem hiszem, hogy az a sznobizmus, ami az eredeti nyelven való operajátszást propagálja, abba az irányba halad, hogy az opera zenés színházzá váljék. Félre ne értsen, nem ellenzem az eredeti nyelvű előadást, hiszen nyilván fontos a zeneszerzőnek, hogy melyik szóra milyen hangot komponált, de viszszautalok arra, hogy Shakespeare-nek is legalább ennyire fontos volt a saját költészete, s ha összevetjük Arany János fordításával, láthatjuk, hogy ott egész másról van szó. Ez természetesen nem baj, hiszen ezeket a verseket, drámákat nagy szerzők költötték újra. Magamat persze nem tartom nagy költőnek. A Britten-darabnál arra törekedtem, hogy a mondatok értelmét helyezzem előtérbe, akár a mű nyelvezetének, stílusának háttérbe szorítása árán.

– Nem ez az első Britten-opera, amit rendez. A Peter Grimes után könnyebb dolga volt?
– Nem hiszem, hogy ennyire egyszerű lenne a képlet, s hogy a Peter Grimeson megtanulhat az ember Brittent rendezni, hiszen az az opera egészen más. A csavar fordul egyet egy kamaraopera, a Peter Grimes pedig lényegében egy nagy filmzene, filmopera, óriási filmeposzokkal. Itt egy pici társulat játszik, kamarazenével kísérve, s ez egészen más eszközöket igényel.

– Az operát az Erkel Színház színpadán adják elő, ahol mindössze 150 néző fér el. Mennyire befolyásolja a helyszín a rendezést?
– Általában még a rendezés előtt kiválasztjuk a helyszínt, s az adott tér indítja el a fantáziámat. Az Erkel Színház színpada nagyon izgalmas tér, a közönség nemcsak a kényelmes bársonyszékből szemlélheti az énekesek játékát, hanem a történet szereplőivé válik egyben.

– Ezt a célt szolgálja az is, hogy az Erkel Színház eredeti befogadóképességének csak töredékét használják ki?
– A 150-es szám csak az opera fogalmához képest tűnik kicsinek, de ugyanígy a 13 zenész is borzasztó kevésnek hat egy Wagner-opera nagyzenekara mellett. Budapesten már szerencsére rengeteg olyan kis teátrum nyílt, mint a Padlás, a Pince, a Sufni, a Luk, a Kamra, ahol ez a kamarajellegű, maximum 100-150 férőhelyes színházi forma remekül működik. Magyarországon sajnos még nem igazán van olyan 2-300 főt befogadó hely, ahol az ilyen darabok otthonra lelhetnének.

– Elképzelhetetlennek tartja ezt az operát olyan nagy rendezésben, mint a margitszigeti Aida?
– Nem látom értelmét. Nem hiszem, hogy élvezhető lenne.

– Eredetileg a Tháliába szánták az előadást. Miért került át az Erkelbe?
– Gazdasági okokból, a Thália magas bérleti díjat kért. Bár ha őszinte vagyok, örülök annak, hogy így alakult. Igaz ugyan, hogy így valamivel kevesebben férnek be az előadásokra, de maga a tér sokkal érdekesebb. Az a bezártság, ami az Erkelben kialakul a vasfüggöny mögött, ezerszer izgalmasabb mind a néző, mind az előadó számára.