A testvér többé nem ellenség

Karakó vasúti hídjától a Rákóczi-várig. A csíkszépvízi víztükörtől az ezeréves határig; a Felsőlokra beerőszakolt ortodox helyőrségtől a Tatros partjánál vigyázkodó bunkerig, ami a Szent Koronát formázza; igen, a siculicidiumkor, a madéfalvi veszedelem után elcsángált magyarok havasi kalibáitól az európai civilizáció végét jelentő utolsó magyar katolikus kápolna oltáráig zeng a gyimesi keserves: „bánat, bánat, keserűség, még a testvér es ellenség”.

Kádár egy ünnepélyes gesztussal lemondott anno a Trianonkor elszakított országrészről, és nem azért, mert huszonhárommillió romántól kívánta óvni az országot, hanem azért, mert tizedannyi magyart akart törölni a memória-tartományból. S most lerománozzák a székelyt, cigánynak mondják a csángót a pesti körúton, mert „még a testvér es ellenség”. A rendszerváltoztatás óta Kalotaszeg, Mezőség és Székelyföld visszavándorolt a kollektív tudatba, de a csíki havasokon túl rekedt magyarok, az elcsángáltak, akik a magyar nyelvet századokkal ezelőtti formájában őrzik, saját magyarságukért küzdenek. Bizonyítani nekünk, elkényeztetetteknek, Való Világ-nézegetőknek, hogy ők is magyarok? Bizonyítani a becsületet, hűséget? Erről szólna talán a nyolcadik alkalommal megrendezett csángó bál? Nem. A Pro Minoritate – A Kisebbségekért Alapítvány által életre hívott kezdeményezés, a csángó magyarok budapesti bálja nem az ő, hanem a mi hűségünket bizonyítaná: gesztus, hogy nem felejtkeztünk meg róluk.
Amennyiben csángókkal ünneplünk, a Szépvíz és Lóvész utáni falvak, a magyar kelet összes lakójára gondolunk. Nemcsak a moldvaiakra, akik a tudatmódosító román „lelkipásztorok” szerint a sátán nyelvét beszélik. A gyimesi csángók sajnos ismét háttérbe szorultak, az volt az érzésünk, hogy őket az est szervezői nem is tekintik igazi csángóknak, mivel a Kárpát-medencén belül élnek. Pedig ők is azok, és a román politika velük sem volt kíméletes. A három községből álló festői Gyimesi-szorost például földrajzi adottsága és történelmi, néprajzi hagyományai ellenére durván kettévágták, és az ezeréves határon található Gyimesbükköt a döntő többségében magyarlakta Hargita megyétől a kizárólag román közigazgatású Bacau megyéhez csatolták, s ennek következtében Gyimesbükkön rohamosan folyik az elrománosítás. A gyimesbükki csángók azért ellenállnak, a hagyományőrzés ebben a faluban különösen elismerésre méltó. A tánccsoport remek előadást hozott Budapestre – amit a közönség kitörő tapsviharral és egy rövid ráadás kierőltetésével honorált –, a közel kétórás műsorból mégis alig tíz percet kaptak.
Kyrie eleison, Uram irgalmazz! – énekelte László Erzsi néni, az idős csángó asszony a magyarságukért, katolikus hitükért oly erősen küzdő csángók nevében is, s azok helyett is, akik a sokszázados elrománosítást nem bírták erővel, és már beadták a derekukat, elfelejtették nyelvüket. Rájuk sem haragudni kellene, s tudatlanságból, félrevezetésből eredő magyarságtagadásukra nem újabb kirekesztéssel kellene válaszolni, mert – ahogy megnyitóbeszédében elmondta Benke Pál, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének alelnöke –, már hét faluban beindult a magyar nyelv oktatása, és egyre több gyermek jelentkezik rá. Ahogy a sok-sok moldvai hagyományőrző idős és fiatal, s a bálon fellépő Öves együttes, a Magyarországon tanuló csángó diákokból álló tánccsoport is reményt ad.
Visszhangozza mindörökké Sötétpataka, Récepataka, és Hidegség, Áldomás és Bálványos, visszhangozza túlonnan a gyimesi szoros, s moldva minden magyar dombja: Somoska, Lészped és Klézse; Pusztina, Külsőrekecsin, de még Bákó is visszhangozza, hogy a testvér többé nem ellenség.
(VIII. csángó bál, Petőfi Csarnok, február 21., 19.00.)
***
Lesz-e pénz támogatásra?
Részt vett a csángó bálon Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke is, aki lapunknak elmondta: a magyar külpolitika az érzékeny kérdéseket szőnyeg alá söpri, és egyelőre a moldvai csángók ügye is ebbe a kategóriába tartozik, az erdélyi és a székely autonómiához hasonlóan. – Kulcsfontosságúnak tartom, hogy az eddig elért eredményeket sikerüljön konszolidálni, s ennek az RMDSZ fontos tényezője lehet – mondta a fideszes politikus. Németh Zsolt jelentős eredménynek tartja, hogy hét faluban megindult a csángó nyelv oktatása, és hogy az Európa Tanácsban megszületett döntés alapján Romániának egyértelmű feladatai vannak a csángókkal kapcsolatban. Úgy véli, mindent meg kell tenni, hogy fennmaradjon az, a polgári kormány idején bevezetett támogatási forma, amelyben évi százmillió forintot kaptak az anyaországtól a moldvai csángó magyarok. – Félő ugyanakkor, hogy a Draskovics-csomag megszigorításai ürügyén a határon túli magyar intézményrendszer és a moldvai csángók támogatása is kárt szenved. Ezért tartom fontosnak, hogy határozott legyen a magyar külpolitika a határon túli kérdésekben – jelentette ki Németh Zsolt.