Nem egy tanulsággal szolgált a hét végi „Néptáncantológia”, a legjobbnak ítélt tavalyi amatőr produkciók seregszemléje. Egyfelől egyre nagyobb számban jelentek meg már-már táncszínházi koreográfiák, másfelől úgy tűnik, a kis-magyarországi régiók táncai egyre népszerűbbek, a virtuóz román figurák pedig reneszánszukat élik.
A koreográfiák között persze jócskán akadtak olyanok is, amelyekben volt egy-két jó ötlet, de a mű egésze végül mégis sablonos maradt. Barbócz Sándor és Szarka Zsolt eleki turkajárását egyedül a kecskét formáló román bábu menti meg, ennek a táncát ugyanis nevetés nélkül nehéz kibírni, Kácsor István cimboratáncát pedig mindössze a tréfás csattanó teszi emlékezetessé. Varga János bukovinai betlehemes csobántáncában egyet sehogy sem értettem: miért viseltek a Kisjézushoz igyekvő pásztorok rémisztő busóálarcot? Egészen más, játékos világot tárt fel Kovács Norbert Egyszer fitty, máskor ritty koreográfiája, amely magyar és román férfitáncok figuráiból válogat. Kiss Ferenc és Diószegi László Balt orientje pedig az Európa-himnuszra és a Dallas dallamára táncoló hatalmas tömegeivel egész hatásos volt.
Látszik a komoly néprajzi háttérismeret a koreográfiákon, legtöbbjük egy-egy zsánerképet mutatott be, ezek nagy része a jeles napokat és az adott vidék jellemző napi munkáját villantotta fel. E szempontból legérdekesebbnek a Nyírség Táncegyüttes Dörzsölője (Spisák Krisztina és Teremi László alkotása) és a pécsi Tanac Néptáncegyüttes által előadott Dráva menti horvát lakodalmas (Vizin Antus, Végh Andor és Szávai József koreográfiája) tűnt.
Hasonló kép tárult elénk a hagyományőrző seregszemlén is; itt is a színházi elemekkel fűszerezett zsánerképek domináltak. Legfontosabb eredményként ki kell emelni: a néhány száz fős falvakból érkezett együttesek felét fiatalok és gyermekek alkották, vagyis az utánpótlás miatt egyelőre nem kell aggódni. Jó volt látni: akár fiatal, akár idősebb, mosolyogva, emelt fővel énekel és táncol. Büszke arra, ami az övé, amit nagyapáitól örökölt. A legmeghatóbb pillanatokat kétségkívül Rónai Lajos koreográfiája, a bagi Muharay Elemér Népi Együttes műsora alatt élhettük át:
a lakodalom másnapján tartott újasszonyszentelés szokásának bemutatása közben nem szégyellték a templomi szertartást is előadni, valódi miatyánkkal és üdvözlégygyel. Átélt imádságuk és énekük világított rá, mennyire nem választható el a néphagyomány a vallástól. Esetükben nyugodtan mondhatjuk: hagyományőrzésüknek mély keresztény életük a mozgatórugója.
A gálaműsorok közben átadták az elmúlt évben kiérdemelt díjakat is. A Martin György Néptáncszövetség művészeti vezetői nívódíját Varga János, a Zalai Táncegyüttes vezetője vehette át. A hagyományőrzők elismeréseit, a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség kitüntetéseit három kategóriában osztották ki. Életműdíjat kapott Vitányi Iván, Muharay Elemér egykori munkatársa, a szakmai díjazott Glöckner Jánosné, a mórágyi sváb hagyományok újjáélesztője lett, az együtteseknek szóló elismerést pedig a Kalocsai Népi Együttesnek adták.
(Új év köszöntő 2004., „Néptáncantológia”, Erkel Színház, február 7. 10.30 óra. Hagyományőrző együttesek bemutatója, Hagyományok Háza, február 7. 15 óra.)
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
