Dr. Csernus valódi személyiség

-TELEVÍZIÓ-

Ha már vállaltam, megírom. Azt hittem, egyszerűbb lesz. Mert az elején még idegesített. Ahogy kiabál, ahogy hadonászik, ahogy kissé felemelkedik a fotelből, és fenyegetően megindul a vendég felé, de végül visszahuppan. Meg ahogy hörpöl a bögréjéből. Pozőr. Csúnya Cipolla. Szemfényvesztő, aki a testbeszéd, az apró játszmácskák és az érzelmek mestereként manipulálja a szintén szereplésre vágyó, mégis kiszolgáltatott, boldogtalan vendéget. Kiválóan lehet utálni Dr. Csernust, a tévésztárt. Azért is, mert valahogy olyan testközeli. Borostás, kócos, hanyag és kényelmes.
De ahogy estéről estére ott ülök a fotelben, és bámulom félórás pszichológiai „kezeléseit”, valami más kavar fel. Nem az utálat, nem az undor, nem a cseleinek leleplezése miatt érzett öröm. Még csak nem is ő. Hanem a homoszexuális lány, az orgazmusképtelen nő, az agreszszív srác, a játékszenvedély rabságában élő piti bűnöző és a többiek, akik nem félnek a nyilvánosság előtt szembesülni problémáikkal, gyengeségeikkel, rossz tulajdonságaikkal. Őrület, hogy milyen őrültek a normális emberek! Vajon mi az, ami őket a tévéstúdió mutatványos bódéjába vonzza? Az ingyenpszichológus? Csernus hírneve? Szereplési vágy? Talán mindegyik, egy picit. De ha már egyszer ott vannak, ha már belementek a játékba, óriási erkölcsi felelősség rakódik a játékmesterre.
És észrevétlenül visszakanyarodtam az előző bekezdés végéhez. Dr. Csernushoz. Hogy tudniillik micsoda tévés személyiség az, aki… Mert ahogy ott ülök estéről estére, rájövök, micsoda. Olyan, aki vállalja magát. Indulatait, csúnyaságait, hibáit, még az ezekhez való viszonyát, még a viszonyhoz való viszonyát is. Így vállalja a játékmesteri felelősséget is. Azzal, hogy nem akar többet, mint amennyit szükségesnek tart. A gyönyörűen filmezett bejátszásokkal, a műsor elején és végén felhangzó vallomásokkal a néző és a szereplő számára egyértelművé válik, hogy itt egy nagyon világos határok közé szorított játékról van szó csupán. Egy őrült tempójú, huszonöt perces rohamról, amely az őszinteség fegyvereivel semmisíti meg az önbecsapás és tudatlanság haderejét, hogy kiszabadítsa és felmutassa az igazságot. Nyilván ez vonzza a műsorba a szereplőket is. Szeretnének kiszabadulni mosolyogva kegyetlen, feszengően érzelemmentes és őrjöngően normális hétköznapjaik hazugságaiból. Szeretnék félve, mégis felszabadultan átengedni magukat egy félórás harcnak, amely után nem kapják meg, de legalább megpillanthatják valódi önmagukat. Dr. Csernus tükrében. Ő pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy ezek után a döntés a szereplő kezében van. A döntés, hogy elfogadja-e, megtartja-e ezt az igazságot, és a jövőben hajlandó-e eszerint élni. A műsor a tipródó főszereplő vallomásával zárul, de itt nem ér véget. Egy ilyen intenzív élmény után nem egyszerű ráhangolódni az amerikai szappanoperára. A néző üveges tekintettel ül tovább, próbál önvizsgálatot tartani, rájön, hogy elrontotta, élete hazugságok sorozata, és hirtelen óriási szükségét érzi valamiféle korszakalkotó döntésnek.
Én már döntöttem: jó játék ez, holnap is végignézem.
(Dr. Csernus. Viasat 3, minden hétköznap 18.30)