Budapesten az Orlando Trio

A tavaszi fesztiválon lép fel a legendás amszterdami Orlando Trio. Friss Kurtág-lemezüket díjeső fogadta, a lemezkiadók Oscarjára, a Grammyre is jelölték. Március 25-i koncertjüket a rádió Márványtermében tartják. Az együttes létrehozója, aki egy személyben az Orlando Quartett (évtizedekkel korábbi) alapítója is, számos magyar művészt és együttest hívott meg az általa életre hívott, hollandiai nemzetközi kamarazene-fesztiválra. Az erdélyi származású Metz István, akit érdemeiért az Oranje-Nassau Dinasztia Tisztikeresztjével és a magyar Artisjus-díjjal tüntettek ki, kérésünkre lapunknak nyilatkozott.

Családjában nem ön az első zenész. Meghatározó volt ez az örökség a pályaválasztásban?
– Őseim szász orgonaépítők voltak, e ritka foglalkozás művelőjét, néhai Samuel Mätzet a XVII. században hívta be az erdélyi fejedelem. Kutatók szerint néhány orgonába vésve máig ott látható a Mätz név. Hivatásuk apáról fiúra szállt. Nagyapám, Metz Albert már Budapesten végezte zenei tanulmányait, majd az Operaház tagja lett. Zeneszerzéssel is foglalkozott, balettjeit sikeresen tartotta műsorán az Operaház; hegedűiskolája pedig 12 kiadást ért meg. Később Marosvásárhely városépítő polgármestere, Bernády György meghívta, hogy az általa építtetett kultúrpalotában megszervezze az ottani zenei életet: a zeneiskolát és a zenekart. A tanári kar tagjainak neves budapesti zeneművészeket szerződtetett. Fél évszázad múltán, hatéves koromban oda írattak be zongora és cselló tanszakra. Családunkban a zenetanulás épp olyan természetes és kötelező volt, mint késsel-villával étkezni. Apám ugyan orvosként dolgozott, de abszolút hallásával igényesebb volt, mint bármelyik zenetanárom. Pályaválasztásomat tehát döntően megszabta a zenei örökség, a „kommunizmusban” egyebet nem is örököltünk.
– Erdélyben született, viszont még fiatalon Hollandiába került, s azóta is ott él. Mi volt a leglényegesebb különbség akkor a két ország zenei élete között?
– Tizenhat évesen kerültem Marosvásárhelyről a kolozsvári, majd a bukaresti zeneakadémia gordonka szakára. Évfolyamelsőként a bukaresti Enescu Filharmónia tagja lettem, ám hiába nyertem első helyezést a hazai versenyeken, külföldi fesztiválokra a második vagy harmadik román helyezettet küldték ki. Vonósnégyest alapítottunk, s miután az Amadeus kvartett Bukarestben meghallgatott, egyéves ösztöndíjat ajánlott számunkra Hollandiában, ezután ott telepedtem le. Ami az otthoni és a németalföldi zenei világ közti különbséget illeti, a legszembetűnőbb a holland zenei élet hallatlan gazdagsága volt. A Concertgebouw a világ egyik legjobb zenekara, a Schönberg Ensemble a világ egyik kimagasló kortárszene-együttese, Gustav Leonard barokkzene-együttese szintén a világranglistán szerepel. Az Orlando vonósnégyes is – amelyet magam alapítottam jó negyedszázada – többször bejárta a világot.
– Kezdő csellistaként ígéretes szólókarrierbe kezdett, később azonban mégis elsősorban kamarazenész lett. Miért ezt az utat választotta?
– A véletlen hozta így. Jóllehet minden fiatal zenész álma a szólista karrier, de engem szerencsére már pályám kezdetén megkértek, hogy lépjek be a bukaresti Philharmonia vonósnégyesbe, s hamarosan megfertőzött a csodálatos repertoár (Beethovennek 16 mesterműve van, Haydnnak 83, Mozartnak 24, és ez csak a jéghegy csúcsa), no meg a négyesben való alkotói munka. Ez a mai napig elkísér, az Orlando Quartet feloszlása után már az Orlando Trio tagjaként is.
– Több kamaraegyüttest is alapított – a bukaresti Philharmonia vonósnégyes, a világhírű Orlando Quartet, és most az Orlando Trio. Melyik időszakot tartja a legmeghatározóbbnak?
– Igen fontosnak tartom az Orlando Quartet időszakát, amikor szerte a világon végigjátszottuk a vonósnégyes-irodalom színe-javát – annak ellenére, hogy újabban az Orlando Trióval több nemzetközi díjat nyertünk. Csak az utolsó fél évben: Preis der Deutschen Schallplattenkritik 2003; Edison Preis; a Le Monde de la Musique Choque-díja; a New York Times szelekciója szerint az év legjobb kamarazene-lemeze.
– Létrehozta az Orlando Fesztivált, ahol a mesterkurzusok és a koncertek mellett minden évben egy-egy élő zeneszerzőt mutatnak be. Többször esett választása magyar szerzőre is, például Szöllősy András és Kurtág György is szerepelt már a programban. Mennyire ismertek és elismertek a kortás magyar zeneszerzők Hollandiában?
– Én ugyan az Orlando Fesztivál alapító-igazgatójaként, budapesti kritikusok tanácsára, másfél évtizeddel ezelőtt Szöllősy András kvartettjét tűztem műsorra, azóta meg többször választottam Kurtág-műveket témául, de Ligeti és Eötvös Péter is nagyra becsült zeneszerző Hollandiában.
– Kurtág Györggyel szorosabb munkakapcsolatba került, hiszen legutóbbi lemezükön a szerző műveit játsszák. Miután több díjat is elnyertek vele, a lemezt Grammy-díjra is jelölték. A darabok előadásának kidolgozásába maga Kurtág is beleszólt?
– Nagyon is! A lemezfelvételnél végig maga is jelen volt. Kurtág két évig élt ösztöndíjas zeneszerzőként Amszterdamban, s akkor rendszeresen, hetente többször dolgoztunk vele. Sok új művét mutattuk be Európa fővárosaiban. Kapcsolatunk azóta is szoros maradt, a Kurtág-zene a véremmé vált. A trió tagjaival, a hegedűs Hiromi Kikuchival és a brácsás Ken Hakiival a Budapesti Tavaszi Fesztiválon részletet adunk elő díjazott lemezünk műsorából (Jelek, játékok, üzenetek), továbbá alaprepertoárunk két klasszikus darabját, Brahms g-moll zongoranégyesét és Mozart E-dúr zongoranégyesét játsszuk a legjobb brüsszeli zongoraművésszel, Jean-Claude vanden Eyndennel közösen.