Giacometti is eljött

Meghalt a király, éljen a király! Alig zárt be a budapesti Szépművészeti Múzeumban a több mint 250 ezer látogatót vonzó Monet és barátai című kiállítás, a modern művészet kedvelőit újabb szenzációs tárlattal várja a nagy hírű gyűjtemény. Alberto Giacometti (1901–1966) szobrászművész, festő, grafikus személyében olyan alkotót mutatnak be Budapesten, akiről nálunk eddig kevesebb szó esett, de a XX. század legjelentősebb szobrászai között tartja számon a világ közvéleménye. Nemzetközi népszerűségére jellemző, hogy legutóbbi New York-i emlékkiállítását a tíz legnépszerűbb időszaki bemutató között tarthatjuk számon. Népszerűsége elsősorban abból következik, hogy mindenkinél jobban tudta megragadni a század emberének létérzését, hiányérzetét, szorongását, vágyát a revelatív létélmények iránt. Ahogyan a zürichi Giacometti Alapítvány és magánygyűjtők által kölcsönzött művekből készült öszszeállítás jelzi, az akadémikus képzésű, de édesapjától, a festő Giovanni Giacomettitől is sokat tanult művész kapcsolatba került a XX. század nagy művészeti áramlataival, a kubizmussal, a szürrealizmussal, és inspiráló hatást gyakoroltak rá a nem európai művészetek is. Ismert művésszé 1929-ben, a Néző fej című szobrával vált, átütő sikert, általános ismertséget pedig a velencei biennálén való szereplésével szerzett a hatvanas évek elején. Az ottani szobrászati fődíj elnyerése után a zürichi Kunsthaus rendezte meg életmű-kiállítását, majd 1964-ben, többek között Londonban, New Yorkban, Dániában ért el sikereket. A budapesti tárlat, amelynek kísérő rendezvénye Ernst Scheidegger svájci fotós Giacometti-képeinek tárlata, július 15-ig tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.