Amikor megtudtam, hogy a Muzsikás az idén a Tomkins énekegyüttessel ad közös koncertet a Zeneakadémián, biztos voltam a sikerben. A Tomkins ugyanis az egyik legkarizmatikusabb csapat: szép énekhangok, nagy tudású énekesek, remek előadások, a Muzsikás pedig vérbeli profi a népzene tálalásában, Sebestyén Márta elbűvölő, eredeti hangjáról nem is beszélve.
Bár a műsor címe Bartók–Kodály-est volt, Bartók leginkább csak az összekötő szövegekben jelent meg, a hangverseny elsősorban Kodály műveire épült. Bartók egyértelmű, nehéz elrontani bemutatását, Kodályt viszont lehet így is, úgy is tálalni. Ez a műsor azonban telitalálat, talán nem is lehetett volna szebb emléket állítani a zeneszerzőnek. A legtalálóbb vegyes kari opusok kerültek elő, mint a Hegyi éjszakák, A mátrai képek, valamint a Jézus és a kufárok s természetesen az elmaradhatatlan Esti dal és a Felszállott a páva. A népzenei összeállítások is jellegzetesek voltak: a Kállai kettős és a Marosszéki táncok forrása jó példa a népzene-műzene kapcsolatára. Telitalálat volt a táncdobogásra és tapsra épülő Ritmusjáték is, a műsor egyik jellegzetesen kodályi eleme (bár nem maga a zeneszerző komponálta, nekem mégis a Kodály-módszert juttatta eszembe), a Muzsikást kísérő táncos, Farkas Zoltán vezette le bravúrosan, s természetesen nem maradhatott ki a csattanó: A mátrai képek népzenei-néptáncos kísérettel.
Ha egy szóban kellene meghatározni a hétfő esti zeneakadémiai koncertet, azt mondanám: hiteles. Mind a népzenei rész, mind a Kodály-művek, mind pedig a kettő kapcsolatának bemutatása. A Tomkins, Sebestyén Márta és a Muzsikás méltó partnerre találtak egymásban.
origo.hu
Magyar Pétert nem zavarja öccse támogatása
