Veszélyeztetett örökség

Veszélyeztetett örökség, veszélyeztetett kultúrák címmel a moldvai csángókról rendezett nemzetközi tudományos konferenciát a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány. A kétnapos találkozó tegnapi ülésén az Európa Tanács részéről megjelent Artemiza-Tatiana Chisca, aki beszédében a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény jelentőségét hangsúlyozta, valamint részletezte az annak betartását segítő, úgynevezett ellenőrzési eljárást. Lakatos Mihály, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője elmondta, hogy a csángók problémáit a román többség jóakarata nélkül lehetetlen megoldani, ezért fontos lenne a románokkal megértetni, hogy a moldvai csángók identitása nem jelent veszélyt rájuk.
A konferencia egyik legátfogóbb előadását Meinulf Arens müncheni kutató tartotta, aki történelmi áttekintésével arra világított rá, miért nem támogatta a Vatikán, hogy a csángók anyanyelvükön gyakorolhassák vallásukat. Marius Diaconescu a csángók identitáskrízisének kialakulásáról szólva elmondta, azzal egyértelműen az olasz misszionáriusok okolhatók. Tánczos Vilmos kolozsvári szakember az 1945 utáni moldvaicsángó-kutatásokról beszélt. A konferencián a csángóság kulturális örökségéről is szó esett. Pávai István zenetudós a moldvai magyar hangszeres zene interetnikus kapcsolatairól beszélt, Domokos Mária a vokális népzenei hagyományról, valamint szóba került a kortárs csángó építészet és a népviseletben megjelenő környező népek hatása. Beszámoltak más romániai kisebbségekről is, így a Moldvában élő zsidókról és az 1950–64 közötti romániai cigánydeportálásról. A ma folytatódó találkozón a modernizációról és a kisebbségek problémáinak nemzetállami keretek között való kezeléséről lesz szó, valamint kerekasztal-beszélgetést rendeznek Pozsonyi Ferenc A moldvai csángók érdekvédelmi törekvései 1989 után című tanulmányáról.