Magyar Citerás Antológia címmel indított hiánypótló sorozatot Balogh Sándor és Bolya Mátyás, akik a kiadványokkal a Kárpát-medence sokszínű citeramuzsikáját és az elmúlt közel ötven év legértékesebb gyűjtéseit kívánják bemutatni. Bár a citera divatja alig több mint egy évszázados, mégis mindenhol megtaláljuk. Citerán ugyanis könnyedén el lehet játszani mindent, amit énekelnek, muzsikálnak. Alsó, orgonapontként hozzápengetett húrjai segítségével pedig lényegében egy teljes zenekart helyettesít. A szegények lakodalmába régen gyakran citerást fogadtak, hiszen táncolni az olcsó, egy szál hangszerre ugyanúgy lehetett, mint a drága, teljes vonósbandára.
A citeraantológia most megjelent első részén széles képet kapunk a tekintélyes alföldi és dunántúli anyag mellett Erdélyből – Kalotaszegről és Gyimesfelsőlokról –, és a Felföldről is hallunk régi felvételeket. Különösen a tizenkét erdélyi gyűjtés érdekes, hiszen a többi területről könnyebb elérni a citerás anyagot, a gyimesi és a kalotaszegi dialektust viszont kevésbé térképezték még fel a hangszer szempontjából.
Komoly kutatómunka eredményét halljuk, hiszen ezernél több felvételt kellett megszűrnie a szerkesztő párosnak. A hatvanhárom rövid, egyperces szám között feltűnően sok a régi stílusú népdal, az eddig még kiadatlan változat, az egyéni technikát mutató, ám a környék autentikus stílusába illeszkedő, magas szintű előadás, s amelyik dallamnak az énekes változata is megtalálható a gyűjtések között, ott az is felkerült a lemezre. A gyűjtők is a legnevesebbek közül valók, többek között Rajeczky Benjamin, Kallós Zoltán, Tari Lujza, Olsvai Imre, Sárosi Bálint, Martin György és Pesovár Ferenc. A kiadvány amellett, hogy felújítva, restaurálva élvezhetővé teszi a felvételeket, a kutatásban és a tanításban-tanulásban is hasznosítható, az új Citeraiskola anyagához illeszkedik annak hangzó mellékleteként.
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
