Nagyhét és húsvét a népköltészetben

-TÉKA- Közép-Európa húsvéthoz kötődő szokásdallamait, népdalait, egyházi népénekeit, gregorián dallamait dolgozta fel legújabb, Alleluia című lemezén Szvorák Kati. A magyar, lengyel, szlovák, horvát, román, morva, cseh, szlovén, szerb és német dallamok néhol eredeti, autentikus, néhol viszont középkori jellegű feldolgozásának megszólaltatásában sok neves népzenész is közreműködik, többek között a Monarchia Zenei Társulás, Legedi László István moldvai hagyományőrző furulyás, a bécsi Mulatschag Gruppe és a szerb zenét játszó Vujicsics együttes.

Siralmas ez világ nekünk bűnösöknek, hogyha meggondoljuk napját életünknek – csendül fel a bűnbánatra felszólító, ősi moldvai nagyböjti kánta. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus megváltja a világot, elűzi a bűn sötétségét, a gonoszság uralmát, és elhozza nekünk a feltámadás örömhírét. Ez a keresztény ünnep – akárcsak a többi – a nép körében észrevétlenül ráépült az ősi, pogány, természethez kötődő vallási rítusokra. A húsvét a tavaszköszöntő, a téltemető, a természet megújulásának ünnepe. A moldvai tilinkós havajgatás is ezt idézi, amelyet húsvét reggelén énekelnek, hogy a holtaknak is hírül adják: eljött a tavasz.
Ugyanakkor a kolostorok gregorián himnuszai, a templomi szertartások énekei legalább anynyira hozzánőttek az egyszerű falusi emberek dalkincséhez, mint ahogy a keresztény ünnepkör még a húsvét környéki gyermekjátékokra is rányomta bélyegét. Valahol ez az, ami a mai kor emberének hiányzik az életéből. A harmadik évezred húsvétját a nagybevásárlás, a csokinyuszi, sonka, és jó esetben a család határozza meg, de a húsvét lényege, a nagyböjt, vagyis a felkészülés, ami Krisztus nagyheti szenvedésében csúcsosodik ki és az ünnep életre hívója, a feltámadás örömhíre már hiányzik belőle. Nagyanyáink, dédanyáink dalai és a poros énekeskönyvek azonban még megőriztek valamit abból a világból, amikor az ünnep valóban ünnep volt. Ebbe a korba kalauzol minket Szvorák Kati lemeze, amely tulajdonképpen kész zenetörténeti példatár, megható és felejthetetlen előadással. A nagyböjtben indulunk, végigmegyünk a nagyhét állomásain, a CD második fele pedig a legszebb és legősibb húsvéti énekek gyűjteménye. Kell is ez a kronológia, így érthető-érezhető meg igazán, miről is szólnak az énekek. Elhangzanak azok a latin nyelvű gregorián dallamok is, amelyekből kialakult a magyar, lengyel vagy szlovák népének, s az egy tőről fakadó dalok egymás után, csokorba rendezve szólalnak meg több nyelven. Szép is ez a testvériség, elvégre az egész térséget, magát Európát is a kereszténység és az ebből fakadó hasonló kultúrkör és szokásvilág köti össze. Ennek egyik bizonyítéka ez a lemez is.
A dallamok egy része nem autentikus egyszerűségében, hanem feldolgozásként hallható. Ne gondoljunk azonban világzenére. Egyszerű, korhű hangzású, a falvak zenei világát, illetve a középkort idéző duda-, orgona-, tekerőlant- vagy vonósbanda-kíséret szól, kiemelve az énekhangot, és sok esetben hangulatilag is elválasztva egymástól a különböző népeknél előforduló, azonos gyökerű dallamokat. Bár az énekek többsége a katolikus liturgiához kötődik, találunk köztük ortodox, evangélikus és református anyagot is, például a Felvirradt áldott szép napunk kezdetű, ismert magyar kálvinista éneket. A lemezen a gyermekek húsvétja is helyet kap, a játékdalokon keresztül válik teljessé a kép a falu, a család több generációjának ünnepi szokásairól.
(Szvorák Kati: Alleluia – Húsvét Közép-Európában. Hungaroton, 2004.)