Örök szertartás – Szerelem a táncban

-TÁNC-

Mi is lehet nagyobb esemény az ember életében a szerelemnél és annak beteljesülésénél, az esküvőnél? Az egymásra találás meghitt pillanatait, a csábítás láthatatlan, apró fortélyait mutatta be táncban a Honvéd együttes tánckara Örök szertartás című műsorában. Az első rész nyolc rövidke, egymáshoz csak témában kapcsolódó etűdből állt össze, hat koreográfus sajátos szerelemértelmezéséből. Tulajdonképpen külön-külön sok jó ötletet láttunk, az egész azonban mégsem állt össze egységgé, töredezett maradt, az egyes koreográfiák közt nem alakult ki elválaszthatatlan kapocs. Zavaró volt az is, hogy egy-egy távoli, európai tánc is belekeveredett az összeállításba. Ha ez koncepció, és egyenlő arányban találunk különböző népektől vett figurákat, elfogadható lett volna, így azonban a zömében magyar műsorban mindenféle átmenet nélkül idegennek tűnt a spanyol és a portugál rész, bár hozzáteszem, az utóbbit találtam az egyik legkifejezőbbnek. A román és a gorál tánc, elsősorban a magyarhoz közelebb álló zenéjének és mozgáskultúrájának köszönhetően, könnyebben integrálódott a műsorba. A zenekart, Ökrös Csabát és a Hegedős együttest kiemelném: lényegében ők mentették meg a teljes széteséstől az első részt, nagyszerűen kapcsolták össze zeneileg az egymástól távol eső dialektusokat.
A műsor második fele önálló alkotás, Foltin Jolán A lagzi című koreográfiája, lényegében a téma indokolta, hogy hozzáillesszék az Örök szertartáshoz. A történet zoboraljai és felvidéki szokásanyagból építkezik, s a menyasszony szemszögén keresztül mutatja be a lakodalom menetét. A személyes részekhez, a leány, majd fiatalaszszony érzéseihez azonban nem hagyományos zene szól, hanem Kiss Ferenc zeneszerző világzene-könynyűzene határán mozgó dallamvilága. Ez a két sík, ami végigkíséri az egyórás előadást, sűrűn keveredik, akárcsak a menyasszony két arca, érzéseinek kettőssége, az öröm és a bánat. Vannak pontok, mint például az elején vagy az édesanyától való búcsúzásnál, ahol kifejező és elgondolkodtató ez a megoldás, bizonyos helyeken viszont, mint például a menyaszszonytáncnál azonban kevésbé érthető, a lelassított, melankolikus befejezés pedig felesleges toldalék, egyenesen leüti a vidám, hangulatos és magával ragadó lakodalmi sokadalmat. Szvorák Katalin, aki aktívan részt vesz a történetben, ízes előadásával sokat dobott a műsor sikerén.
(Honvéd Táncszínház: Örök szertartás, A lagzi. Thália Színház, április 4.)