A zenekari hangzásban rejlő lehetőségek

K L A S S Z I K U S O K A hangszerelés nagykönyvének hangzó melléklete – leginkább így nevezhetnénk a Budapest Music Center kiadásában idén napvilágot látott Dohnányi–Debussy–Rachmaninov-lemezt. A CD-n a zenekari hangzás szinte teljes eszköztára felvonul, a Kocsis Zoltán által hangszerelt Debussy-dalok új köntösbe bújtatott kísérete pedig meglepően hatásosan emeli ki az énekszólamot.

Dohnányi Ernő Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulójára komponálta Ünnepi nyitányát, amely a másik két XX. századi magyar zeneszerző-óriás, Bartók Béla és Kodály Zoltán erre az alkalomra készült műveivel hangzott el. Bár a bemutatón Kodály Psalmus Hungaricusa aratta a legnagyobb sikert, idővel Bartók Táncszvitje is elfoglalta méltó helyét a zeneirodalomban. Csupán Dohnányi Ünnepi nyitányával bánik mostohán az utókor, holott a darab megérdemelné, hogy legalább a nagyobb nemzeti ünnepeken időnként elhangozzon. A mű ugyanis a Himnusz, a Szózat, és Dohnányi saját kompozíciója, a két világháború között kedvelt Magyar hiszekegy dallamát építi be a témák közé.
Az Ünnepi nyitány hangszerelése sem mindennapi: három zenekar – két teljes és egy fúvós – játssza a művet. A szövevényes partitúra, a három zenekar nagy kihívás a karmesternek. Kocsis Zoltán mindezt könnyedén megoldja, így a hangszerelés apró részletei is remekül érvényesülnek. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar – akárcsak a lemez egészén – hangszín- és dinamika-érzékeny játékával segíti Kocsist.
Rachmaninov I., d-moll szimfóniája, amely a bemutatón csúfosan megbukott, később azonban elismerték érdemeit, hangszerelésével és három virtuóz trombitaszólamával tűnik ki. Nyilván itt is a zenekari hangzás különlegessége inspirálta Kocsist, hogy a művet a lemezre válogassa. A felvételt a nemzeti filharmonikusok rendkívül árnyalt játéka teszi emlékezetessé.
Az átiratokat, hangszereléseket lehet szeretni, lehet elítélni, annyi azonban biztos, egyes esetekben – mint például Muszorgszkij Egy kiállítás képei című sorozatánál – kifejezetten jót tesznek a darab sikerének. Kocsis merész vállalkozása, Debussy hét zongorakíséretes dalának zenekarra készült hangszerelése követi az eredeti zongoraszólamot. Egyáltalán nem bántó, ahogy belenyúl a zenei szövetbe, csupán az abban rejlő zenekari hangzás lehetőségeit aknázza ki. Kiemeli az énekszólamot, olyasmi a hatás, mint amikor a fekete-fehér kép színessé válik. A Noe: l des enfants qui n’ont plus de maisons zenekarra való átdolgozása ellen Debussy annak idején tiltakozott, kifejezetten ragaszkodott a diszkrét zongorakísérethez. Habár Kocsis átirata tetszetős, a zeneszerző határozott kérése miatt talán ezt a dalt meg kellett volna hagyni eredeti formájában.
(Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Dohnányi, Debussy–Kocsis, Rachmaninov. Vezényel: Kocsis Zoltán. BMC Records, 2004.)