A zenekari hangzásban rejlő lehetőségek

K L A S S Z I K U S O K A hangszerelés nagykönyvének hangzó melléklete – leginkább így nevezhetnénk a Budapest Music Center kiadásában idén napvilágot látott Dohnányi–Debussy–Rachmaninov-lemezt. A CD-n a zenekari hangzás szinte teljes eszköztára felvonul, a Kocsis Zoltán által hangszerelt Debussy-dalok új köntösbe bújtatott kísérete pedig meglepően hatásosan emeli ki az énekszólamot.

2004. 05. 18. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Dohnányi Ernő Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulójára komponálta Ünnepi nyitányát, amely a másik két XX. századi magyar zeneszerző-óriás, Bartók Béla és Kodály Zoltán erre az alkalomra készült műveivel hangzott el. Bár a bemutatón Kodály Psalmus Hungaricusa aratta a legnagyobb sikert, idővel Bartók Táncszvitje is elfoglalta méltó helyét a zeneirodalomban. Csupán Dohnányi Ünnepi nyitányával bánik mostohán az utókor, holott a darab megérdemelné, hogy legalább a nagyobb nemzeti ünnepeken időnként elhangozzon. A mű ugyanis a Himnusz, a Szózat, és Dohnányi saját kompozíciója, a két világháború között kedvelt Magyar hiszekegy dallamát építi be a témák közé.
Az Ünnepi nyitány hangszerelése sem mindennapi: három zenekar – két teljes és egy fúvós – játssza a művet. A szövevényes partitúra, a három zenekar nagy kihívás a karmesternek. Kocsis Zoltán mindezt könnyedén megoldja, így a hangszerelés apró részletei is remekül érvényesülnek. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar – akárcsak a lemez egészén – hangszín- és dinamika-érzékeny játékával segíti Kocsist.
Rachmaninov I., d-moll szimfóniája, amely a bemutatón csúfosan megbukott, később azonban elismerték érdemeit, hangszerelésével és három virtuóz trombitaszólamával tűnik ki. Nyilván itt is a zenekari hangzás különlegessége inspirálta Kocsist, hogy a művet a lemezre válogassa. A felvételt a nemzeti filharmonikusok rendkívül árnyalt játéka teszi emlékezetessé.
Az átiratokat, hangszereléseket lehet szeretni, lehet elítélni, annyi azonban biztos, egyes esetekben – mint például Muszorgszkij Egy kiállítás képei című sorozatánál – kifejezetten jót tesznek a darab sikerének. Kocsis merész vállalkozása, Debussy hét zongorakíséretes dalának zenekarra készült hangszerelése követi az eredeti zongoraszólamot. Egyáltalán nem bántó, ahogy belenyúl a zenei szövetbe, csupán az abban rejlő zenekari hangzás lehetőségeit aknázza ki. Kiemeli az énekszólamot, olyasmi a hatás, mint amikor a fekete-fehér kép színessé válik. A Noe: l des enfants qui n’ont plus de maisons zenekarra való átdolgozása ellen Debussy annak idején tiltakozott, kifejezetten ragaszkodott a diszkrét zongorakísérethez. Habár Kocsis átirata tetszetős, a zeneszerző határozott kérése miatt talán ezt a dalt meg kellett volna hagyni eredeti formájában.
(Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Dohnányi, Debussy–Kocsis, Rachmaninov. Vezényel: Kocsis Zoltán. BMC Records, 2004.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.