Chopin elvarázsolt, álmodozó, melankolikus, nem e világból származó dallamait képtelenség úgy élvezni, hogy közben sablonosan játsszák. Csakis szabadon, a darabok hangulatába illeszkedve, a művészek, alkotók végtelen képzeletével és fantáziájával lehet hitelesen megszólaltatni őket. Bogányi már az első ütemeknél meglepi a CD hallgatóját: nem egyszerűen jó előadást hallunk, úgy zongorázik, hogy közben magával ragad, lélekben táncra perdít. Játékát hallgatva lehetetlen szabadulni a muzsika hatása alól, szinte felemel a földről, s a lecsengő záróakkord után még hosszú ideig nem enged oda vissza. Ez az igazi művészet.
Bogányi zongorája énekel, verset szaval, rajzol, fest. A kisgyermekek ártatlanságával és az öregek bölcsességével tesz vallomást az ember szavakkal nehezen kifejezhető érzésvilágáról. Bár a lemezen mindössze zongoraművek szerepelnek, Bogányi Chopin árnyalt dinamikáit és hangszíneit szinte a szimfonikus zenekar sokszínűségét idéző módon mutatja be. A zongora betölti a teret, hol légiesen könynyű, hol pedig szinte levegőt venni sem enged, annyira súlyos.
Chopin több mint ötven mazurkája közül a lemezen tizenegyet hallhatunk. Tizenegy önálló kis világot, egészen más hangulattal. S habár a művek többsége alig tart tovább két-három percnél, az örökkévalóságról szól. A maga egyszerűségében, egy szál zongorára készült hangzásvilágával akkora részt képvisel a zeneirodalomból, mint egy többfelvonásos opera vagy egy egyórás szimfónia. A mazurkáknak ezt a hihetetlenül tömör mondanivalóját rendkívül hatásosan formálja meg Bogányi a lemezen.
Az f-moll Fantázia is elragadó. Lendületes, tele érzelemmel és szenvedéllyel. Chopin műve, amely mivel nem a kezdő hangnemben zárul, tulajdonképpen nem is f-moll, lényegében egy történetet mond el. Szinte csodálkozunk, hogy képes Bogányi ennyi mindent belesűríteni a játékába. A legmegigézőbbnek azonban a záró b-moll, ?Gyászinduló? melléknevű szonátát találom. Emlékek sora tör elő, valódi, átélt, mély gyászt idéz. Nemcsak a harmadik, Gyászinduló című tétel, amelyet gyakran játszanak temetéseken is, hanem a súlyos bevezetés, a már szinte konok hangzású Scherzo és a záró Finale is, amely lényegében a középkori haláltáncot ábrázoló képeket vetíti lelki szemeink elé gyors és virtuóz meneteivel. Chopin nagyot alkotott a zongorairodalomban és az egész zenetörténetben, Bogányi ugyanekkorát az előadó-művészetben. Chopinről elmuzsikált személyes vallomása ez a lemez, amely a XIX. század lelkesedéssel, személyes és nemzeti érzelmekkel teli, forradalmi levegőjét idézi meg.
(Bogányi Gergely: Chopin. BMC Records, 2003.)
origo.hu
Gál Kinga: Az EP Patrióták frakciója szavazatával nem támogatja az új, Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságot
