Hosszifurugla, a mágikus hangszer

Csak még egy utolsó nótát a hosszifuruglán – mondta a molnár a zsiványoknak, akik azért rontottak rá egy este, hogy pénzét és életét elvegyék. A zsiványok nem tudták, mi az a hosszifurugla, hát megengedték, hogy fújja. A zenét meghallották a molnár kutyái, bejöttek a csukott ajtón, és a kéménykürtben még éppen elérték a menekülő zsiványokat – egynek sem kegyelmeztek.
Ezzel a csodás történettel indul az Egyszólam együttes új, Zöld erdőben táncolnak című lemeze, amely a Dél-Dunántúl – Somogy, Zala, Baranya – jellegzetes hangszerét, az ötlyukú hosszifuruglát mutatja be. Nemcsak a történet csodás, hanem maga a CD is, egyedülálló archaikus dallamválogatást és autentikus játékot hallunk rajta, amely az egyébként nagy tudású magyar népzenei életben is ritka. Ahogy megszólalnak a dallamok, az mély alázatot tükröz a népzene és évszázados fenntartói, a magyar falusi muzsikusok iránt. Ez pedig komoly kutatómunkát és felkészülést feltételez az alkotók – Juhász Zoltán, Berecz András, Fábián Éva, Sáringer Kálmán – és a közreműködők – Dsupin Pál, Nyitrai Mariann, Husi Gyula – részéről.
A hosszifurugla, ez a közel egyméteres, különleges hangsorú, keleti eredetű pásztorhangszer szimbólum is egyben. Méretéből fakadóan játék közben egyenes gerinccel, emelt fővel lehet csak tartani, így már megjelenése is méltóságot, büszkeséget, tartást sugároz, akárcsak a hozzá kötődő nóták dallamai, amelyek közül feltűnően sok a betyáréletről szól. Persze a betyár sosem számított a nép körében rablógyilkosnak vagy zsiványnak, éppen ellenkezőleg, a néphagyomány Bogár Imrét, Juhász Andrást, Sobri Jóskát és a többi betyárt a szegény népet a kizsákmányoló uraságokkal – bíróval, csendőrrel, pandúrral, császár katonájával – szemben védelmező, vitéz igazságosztó szerepében őrizte meg. A betyárdalok között megleljük a molnár említett, mágikus erejű nótáját is.
Ma már sajnos nem élnek a hosszifurugla régi, a hagyományt apáról fiúra örökítő mesterei, a hangszer jellegzetes dallamait hatlyukú furulyán, citerán és énekhangon őrizték meg, ebből is hallunk ízelítőt a lemezen. A hosszifuruglás faragványokat, archív fényképeket és az énekek szövegét tartalmazó kísérőfüzet csaknem akkora értéket hordoz, mint a hangzóanyag: időutazásra hív. Abba a korba, amikor még becsülete volt a magyarnak, amikor nagyapáink, dédapáink teli tüdővel, emelt fejjel és egyenes gerinccel néztek szembe az élettel.
(Egyszólam együttes: Zöld erdőben táncolnak. A Bt., 2004.)