Talán egy népcsoportról sem született több eredetelmélet Európában, mint a moldvai csángókról. Még a magyar elképzelések sem egységesek, nem beszélve a román származást tűzzel-vassal erőltető tanulmányokról. Szerencsére Európa még idejében felfigyelt a hányatott sorsú kis népcsoportra, amely évszázadok óta a történelmi Magyarország területén kívül, románok, cigányok, zsidók, örmények és még számos nemzet képviselői között él Moldvában, s a feledés szélén álló archaikus magyar nyelvükön kívül egyetlen statisztikai adat különbözteti meg szomszédaitól: elvehetetlen, megmásíthatatlan katolikussága.
– A franciák, az angolok és a németek sokat megadnának azért, hogy amikor középkori kódexeiket olvassák, hallják is a korabeli kiejtést. Mi magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Moldvában még él a régi magyar nyelv beszélt változata. Írott középkori kultúránk nagy része elpusztult ugyan, de a csángók megőrizték nekünk a kor nyelvezetét – mondta a kiállítást megnyitó beszédében Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató, aki hangsúlyozta: felelősséggel tartozunk a moldvai csángó magyar kultúra megőrzéséért. – Bízom abban, hogy az Európai Unió minél hamarabb integrálja Romániát, s vele együtt a moldvai csángó magyarokat – tette hozzá a néprajzkutató.
A moldvai csángó magyarság identitásának és kultúrájának fennmaradása Európa számára is fontos lenne, s ezt mostanában egyre több felelős nyugati szakember is érzékeli. Archaikus népi kultúrájuk, szokásanyaguk és hitviláguk ugyanis nemcsak a régmúlt idők magyar világából őrzött meg sokat, hanem az összeurópai keresztény hagyományból is. Azokból az elemekből, amelyek többsége már évszázadokkal ezelőtt teljesen eltűnt a rohamosan civilizálódó Nyugatról, Németországból, Angliából, Franciaországból. Említhetjük akár a régi lánctáncokat, a reneszánsz kort idéző lírai dalköltészet emlékeit, a jeles napokhoz, a kereszténnyé változtatott, egykori pogány rítushoz kötődő szokásokat, a középkorias elemekben gazdag vallásosságot, az apokrif teremtéstörténeteket, az archaikus népi imádságokat vagy balladáikat, amelyek a műfaj keletkezésének idejére kalauzolnak bennünket. Nekünk, magyaroknak egyik felbecsülhetetlen kincsünk középkorias, archaikus nyelvezetünk, amelyre jelentős román hatás rakódott ugyan az évek folyamán, mégis, ezeket lehámozva képet kaphatunk évszázadokkal ezelőtt beszélt nyelvünkről.
A most nyílt kiállítás nem csak ezeket a tényeket világítja meg. Emléket állít az áldozatos, sokszor az egzisztenciájukat kockáztató néprajzkutatóknak is, akik a román politika tilalma ellenére mentették a menthetőt, és értékes gyűjtéseket készítettek.
origo.hu
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!
