A szabadkőműves Móra Ferenc

Lengyel András tollából közöl cikket a százhuszonöt éve született Móra Ferencre emlékezve a kecskeméti Forrás A szabadkőműves Móra címmel. Az író 1911-ben lépett be a Szeged nevű „radikális páholyba”. Ez a korai időszaka – mint a szerző megjegyzi – „későbbi széles körű, nagy írói sikereit számos lényeges vonásban megalapozó periódus volt”. Ám az „nem vált világossá, hogy mindebben a szabadkőművességgel való találkozás milyen szerepet játszott”. A szegedi mozgalmat ekkortájt belső viszályok, vádaskodások, kilépések szabdalják szét.
Móra „szabadkőműves pályafutása három, viszonylag jól elkülönülő szakaszra oszlik. Az első körülbelül 1914 őszéig tart, a második 1914 őszétől 1917 őszéig, a harmadik ez időponttól „felfedezéséig”, 1919–20-ig. Az első az igazi szabadkőművessé válás, a szocializáció időszaka, a második a kényszerű – részleges – pauzáé, a harmadik a radikalizálódott s már szabadkőműves körökben is hangadóvá lett Móra vezérszerepének ideje…”
Az író kezdetben lelkesen vesz részt a páholy munkájában, halad a hierarchiában, előadásokat tart, vitatkozik. 1919-ben szabadkőműves pályafutása megtörik, radikális tevékenysége miatt sok korábbi barátja és páholybeli társa elfordul tőle, illetve nyíltan nem mer kiállni mellette. A nyomás hatására Móra – részben a konzervatívokat tömörítő Árpád-páholy támadásai miatt – kilép a szabadkőművesek sorából. Hamarosan megkapja „elbocsátó levelét” is.
Az író szegény sorból való származása, szociális érzékenysége, kezdettől való társadalmi radikalizmusa magyarázhatja szabadkőműves érdeklődését. Egyik hajdani társa csacskaságot állít, amikor utóbb azt magyarázza, hogy „Szegény Ferencünk merészen kitépte magát a szülői házban nyert szelíd falusi hitvilágból és a kornak megfelelő szabadossággal markolta meg az anyagi világot…” Aki Móra műveit ismeri, tanúsíthatja, hogy az író a „szelíd falusi hitvilághoz” sohasem lett hűtlen. Az persze lehetséges, hogy sokak által kárhoztatott „radikalizmusa” részben a szabadkőművességből ered.
Lengyel András végezetül felveti a kérdést: „Ki hatott kire? A szabadkőművesség Mórára, vagy Móra a szabadkőművességre? A kézenfekvőnek tetsző válasz az is-is.” Az író erős egyénisége nyilván hatott társaira, másrészt „a szövetséghez való tartozás segítette abban, hogy fölhalmozódó társadalmi tapasztalatait új kontextusban értelmezze”.