Balassi Bálint versei a mának is szólnak

Balassi Bálintnak állít emléket a Misztrál együttes legújabb, Mezőn széllel járók című lemezén. A Balassi-évfordulóra megjelent CD-n főként a költő és más XVI. századi poéták – Tinódi Lantos Sebestyén, Bornemisza Péter és Sárközi Máté – verseit zenésítették meg.

Ritkán találkozni akkora alázattal, mint amivel a Misztrál kezeli Balassi Bálint verseit. Először is melyik zenekar vett a lemezén a maga neve mellé társszerzőnek egy négyszáztíz éve elhunyt költőt? Másodszor: versmegzenésítés a Misztrálnál szó szerint értendő. Nem akarnak újat alkotni, céljuk a versek és Balassi Bálint világának bemutatása. Nem feldolgozzák a strófákat, hanem – ahogy Balassi idején – olyan hozzáillő dallammal látják el, amely kihangsúlyozza a vers lüktetését, a prozódiát. Nem törekednek direkt hangulatfestésre, sokkal inkább történeti hűséget érzünk, ha valamelyik versnek ismert a korabeli dallama, akkor azzal együtt adják elő. Kvintpárhuzamok sora, furulya, vonós hangszerek, saz és mandolin segíti a historizáló hatást.
Az alaphangulatot a hangszereléssel adják meg, a lírai, szerelmes verseknél sokszor annyira meghatóan, mégis minden túlzástól mentesen mutatják be a szerelmes Balassit, hogy a XVI. század és a közénk ékelődött négy-ötszáz évet el is felejtjük. A versekből kibontakozó költőt hús-vér embernek érezzük, nem pedig megsárgult lapokat írt, elavult alaknak.
Balassi versei nem pusztán irodalomtörténeti értékek, nem egyszerűen a kötelező tananyag részei az iskolában, vagy a könyvespolcra illő poros könyv betűcsoportjai. Ezek a gondolatok a mának is szólnak. Az értékes zene mellett elsősorban ezt halljuk a lemezről. (Örvendetes, hogy a Misztrálé már a második CD az idén, amely ebbe az új megvilágításba helyezi Balassit, Szarka Gyula Alku című szerelmes lemeze után.)
A lemez nagyjából teljes képet ad a költő életpályájáról, az epekedő szerelmes strófák mellett megtaláljuk a vitézi életről szólókat és az Istenes verseket is. A kezdő szám, az Óh, én édes hazám, te jó Magyarország jellegzetes kvintpárhuzamokkal, kíséret nélkül, kifejező énekhanggal indul, és pillanatok alatt belevarázsolja a hallgatót Balassi korába, a befejező, Adj már csendességet, lelki békességet… kezdetű vers pedig úgy zárja le a lemezt, hogy a hallgató nehezen szabadul a hatásától. Az albumot alapvetően a XVI. század költőinek életérzése uralja, amelylyel nekünk is üzennek: „Aggasztaló bánat, búszerző szerelem / távol légyen mitőlünk, / Jó borokkal töltött aranyas pohárok járjanak miközöttünk, / Mert ez napot Isten örvendetességre / serkentgeti fel nékünk!”
(Misztrál–Balassi: Mezőn széllel járók – 1554–2004. Szerzői kiadás, 2004.)

---