Csendesen ülünk a hegy keleti oldalán, lassacskán sötétedik, bár a Csobánc másik fele még pírral borított. Alkonyodik, s vendéglátóm, Simon László kitölti a bort. Saját vörösbor, vár alatt termett, saját kecskesajttal kóstoljuk. Ülünk a diófa alatt; poharak koccannak, traktor döcög a dűlőúton, a völgyben magányos helybeliek tartanak hazafelé a földekről, innen fentről egészen parányi minden mozdulat odalent, az egekben ülünk, így nézhették a derék várbeliek százötven éven keresztül, ahogy a völgyben matat a török, s kiálthattak kígyót-békát, mert a féldholdasok föl nem törtek a várig. Vagy ha föltörtek? Oda se neki, Gyulaffy László várkapitány uram oda senkit be nem eresztett.
Fiatal korokról mesél a pliocén kori vulkánhegy. Várának köveit IV. Béla alatt rakták, a Gyulaffyak lakták, később a Peleskei család bírta. Sűrűn cserélve gazdát, 1561-ben elfoglalta a török, ám 1562-ben Gyulaffy László visszafoglalta. Írja is róla Lipták Gábor az Aranyhíd című balatoni mondacsokrában, hogy „Gyulaffy László, Csobánc ura sem volt épp valami ágrólszakadt senki. Temérdek erdején, földjén, faluján és jószágán kívül magáénak mondhatta Csobáncot és a tihanyi várkapitányságot”, de mégsem emiatt vált a környék legendás vezéralakjává. Gyulaffy ugyanis valódi párbajhős volt, az 1550–60-as években rengeteget vívott, s mindig nyert, párbajra hívta ki az agát magát, hogy az Csobánc várát ne veszélyeztesse. Az aga páncélban vonult ki a küzdelemre, de Gyulaffy kopjája zászlóstul hatolt át rajta, akár a vajon. Egy szó mint száz, reszketett tőle a török. A vár aztán a XVII. században az Esterházyaké lett. Szóbeli hagyomány szerint az utolsó Gyulaffy, kuruc volta miatt kibujdosván, így búcsuzott el a vártól: Jó boru Badacson / Jó halu Balaton. / Isten hozzád Csobánc, / Engem többé nem látsz.
Csobánc vára az 1700-as évek elejéig szilárdan állta az emberi idők apró-cseprő viharait, nagy szerepet vitt Rákóczi Ferenc szabadságharca idején: a dunántúli labanc főhadparancsnok tartott benne őrséget, amíg bírta szuszszal: 1705. november haván Kisfaludy László és Domokos Ferenc kuruc ezredesek visszafoglalták. A labanc idők alatt rossz idők jártak Csobánc várára, már az 1700-as években a Habsburgok robantási listájára került, végül 1852-ben fel is robbantották, az évek földig rombolták, falait ma csak madarak lakják.
Századokat sodort el a csobánci szél, nagy idő, ha emberi léptékkel mérjük. A megmaradt kövek egy letűnt kor emlékét, a kurucokét hirdetik, és derék Gyulaffy Lász-lóét, akiről a Keszi törzs ősi szálláshelyén, Gyulakeszin külön bandériumot neveztek el. A Gyulaffy László Hagyományőrző Lovas Bandérium – Csobánc Váráért Alapítvány Németh Gyula várkapitány vezetésével, a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal együttműködve a vén vár újraélesztéséért küzd: azt szeretnék elérni, hogy várút épüljön, hogy álljanak a falak. Csobánc várának népszerűsítéséért augusztus 6–8-ig nagyszabású kulturális fesztivált szerveznek, korhű lovascsapattal, hagyományőrző programokkal, várostrommal, ahol mindenki nyer, mert ez már egy másik kor.
origo.hu
Videón a rekordméretű harcsa – százhat kiló volt a hal
