A szódavíz, a magyar kultuszital

Mert a szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. A szóda már a civilizáció, ez igaz, de nemzedékek és évszázadok fortélya kell hozzá, míg a magyar megtanulta és feltalálta a fröccsöt, ami a hosszú élet titka – írja Márai Sándor, s e mondatokat választotta a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum is A szódavíz, egy magyar kultuszital című kiállításának mottójául. A tárlat a kultuszital történetébe nyújt bepillantást.
Néhány hónappal ezelőtt az Országos Szikvízkészítők Ipartestületének beadványa alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az Agrármarketing Centrum hungaricummá nyilvánította a szódát mint garantáltan hagyományos, különleges terméket. Igaz, mindez majd két évbe tellett, de a szikvizesekkel együtt már mindenki örülhet, s így talán több az esély az ásványvízzel szembeni harcra. A szódavíz története a felvilágosodás koráig nyúlik vissza, ekkor próbálkoztak először előállításával. Joseph Priestley angol pap volt az első 1767-ben, aki először elegyített szén-dioxidot vízzel, hat évvel később pedig a genfi Jacob Schweppe hatékony, viszont titokban tartott módszert talált fel a nagyipari gyártáshoz. Az első szifonfejet 1813-ban Charles Plinth tervezte, és szabadalmaztatta is.
Természetesen Jedlik Ányos sem maradhat ki a sorból. Nem kellett sokat várni, már 1826-ban elért újszerű eredményeket a szódavíz létrehozására, s nevéhez fűződik az iparilag előállított szénsavas víz feltalálása. A gyártásba is belevágott 1841-ben, de a gyár igazgatását hamarosan átadta unokaöccsének. Egyik előadásán Jedlik Ányos így mutatta be találmányát: „Egyik palaczkban foglaltatik a savanyú vizeknek legegyszerűbbike, mellyben a közönséges vízen, és avval egyesült szénsavon kívül semmi más ásványos rész nem találtatik. Ezen víz nagyobb mértékben bírja magában tartani a szabad szénsavat, mint az, mellyben a szénsavon kívül még többféle savak is felolvadvák; s azért azon csípőssége, mellyet a pezsgő borban kedvelünk, nagyon kielégíthető; pohárba töltetvén szüntelen szénsav buborékokat hány, még a szénsav nagyobb része el nem röpül; legjobb tehát a poharat azonnal, hogy megtöltetett, ki is üríteni, különben a víz sokat vesztene kellemes csípősségébül.”
A szódavíz már több mint százhetvenöt éves, s az elmúlt száz évben élte aranykorát. A szikvíz Márai Sándor mellett több alkotót is megihletett, s nemcsak az irodalom, de a képzőművészet terén is. A kiállítás többek közt ezekből is szemezget, de emellett több, különböző korból származó szifon (más és más színben, más módon, díszesen kialakított fejekkel), hirdetések, visszaemlékezések, s egy szódavíz előállítására alkalmas gép is megtekinthető a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeumban (I., Fortuna utca 4.) október 3-ig.