Természeti törvények a hangok képletében

K L A S S Z I K U S O K A nagy nemzetközi zenei vásáron, a Midemen Eötvös Péter életműdíja mellett kitüntették Intervalles-Intérieurs (Hangköz-enteriőrök, avagy A hangközök belsejében) és a Windsequenzen (A szél szekvenciái) című műveit tartalmazó lemezét is, valamint a kiadót, a BMC Recordsot, amely vitathatatlanul sokat tesz Eötvös életművének kiváló minőségű hazai terjesztéséért.

Mindkét zenemű, az Intervalles-Intérieurs és a Windsequenzen is egy időben, a hetvenes években keletkezett, igaz, az utóbbi darabon egészen két évvel ezelőttig dolgozott a szerző. A darabok komponálása idején – ahogy Eötvös Péter fogalmaz – „a természeti törvények hangzásokba való átültetése” foglalkoztatta.
Az Intervalles-Intérieurs, amely első hallásra elég nehezen befogadható kompozíció, lényegében tiszta fizika – pontosabban annak dallambéli vetülete – igazi kísérlet. Éppen ezért nagyon nehéz értékelni az előadói apparátust, az UMZE kamaraegyüttest, sokszori lejátszásra is csak lassan rajzolódik ki a darab körvonala. Mindazonáltal pontos elektronikus zenét hallunk. Eötvös a hangok fizikai természetét, a hangközök leírható görbéjét és a hullámzás belső ritmusát jeleníti meg hallhatóvá téve, felnagyítva, dallamok formájában. Képleteket, függvényeket komponál meg, ahogy ő mondja, „a mű nem más, mint a természet titkainak kihallgatása”, bizonyos pillanatokban konkrétan kapcsolódik a „természet hangzásához”, pontosabban: „feltárja természeti gyökereit”.
A Windsequenzen már sokkal könnyebben emészthető, s noha szintén egy természeti törvényt jelenít meg, nem válik annyira tudományos alapúvá. Lényegében a felhangsor szabályaira épül. Mivel egyrészt a felhangok törvényei sokkal „természetesebben”, megszokottabban hangzanak, mint az Intervalles-Intérieurs szinuszgörbéi, másrészt az utólagosan hozzáadott címekkel akár programzenének is felfoghatjuk, közelebb érezzük a dallamokat a hagyományos hangzásvilághoz. A mű egyébként japán hatásról árulkodik, egész pontosan a zen-buddhizmus egyik paradoxonjáról, amelyet így fogalmazhatunk meg: nyugalom a mozgásban, mozgás a nyugalomban, ezt fejezi ki Eötvös két különböző frekvenciájú alaphanggal és az ezekhez rendelt felhangsorozattal. Az előadók teljesítménye egyértelmű: a Klangforum Wien együttes Eötvös vezényletével a tökéletesség élményét nyújtja.
(Eötvös Péter: Intervalles-Intérieurs, Windsequenzen. BMC Records, 2003.)