Nem lehetett könnyű helyzetben, amikor átvette a Fonó igazgatói székét. Mennyire stabilizálódott a pénzügyi helyzet?
– A nagy figyelemfelkeltés következményeként a hirtelen jött segítségek és támogatások tovább éltették a Fonót, az NKÖM rendkívüli támogatásának köszönhetően nem kellett bezárni a kapukat. Azonban bármennyire is jól jöttek az adott pillanatban, ezek mégis eseti támogatások voltak, tehát a folyamatos működésre a mai napig nincs meg a megfelelő forrás. Április 1-jén vettem át a Fonót, s az első pillanattól kezdve az a célom, hogy tervezhető költségvetést biztosítsak. Ez azonban nem könnyű, hiszen mi egy szűkebb réteg kultúráját képviseljük, amely nem tudja a ház működését megteremteni. Mindenképp szükséges külső forrást biztosítani.
– Milyen lehetőségek merültek fel pénzforrásként?
– Megkerestem a XI. kerületi és a fővárosi önkormányzatot. A támogatásukról biztosítottak ugyan, de az is kiderült, hogy sokkal több pénzt ezután sem remélhetünk. Az NKÖM-nél pedig nincs mód a támogatandó intézmények listájára kerülni. Ez így éhen halni sok, a megélhetéshez kevés. Továbbélési lehetőségként az a megoldás látszik kézenfekvőnek, ha igyekszünk minél több kerületi, fővárosi feladatot célzottan átvállalni. A Hagyományok Házával is szeretném szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Az eldőlt, hogy a Hagyományok Háza nem költözik át a Művészetek Palotájába, s így számtalan feladatot nem, vagy csak részben tud elvégezni, ami alapító okiratában benne van. Így ezek helyszíne lehetne a Fonó, hiszen hasonló identitású intézményekről beszélünk.
– A legsúlyosabb anyagi helyzetben talán nem is a zeneház, hanem a lemezkiadó volt, holott tulajdonképpen épp ez a részleg tudna profitot termelni. Most hogy áll a Fonó Records?
– Pillanatnyilag a zeneházat mint kht.-t és a kiadót mint kft.-t csak a névazonosság köti össze. Ez két külön cég, bár amíg én munkába nem álltam, egy igazgatás alatt működött. Így teljes rálátásom jelen pillanatban nincs, hogy mi történik a Fonó Recordson belül, hiszen a volt igazgató úr még ott dolgozik. A közeljövőben szeretném, ha a kiadó bekerülne a zeneházba. Ennek nyilván vannak hátrányai is, de azt hiszem, hogy sokkal több lesz az előnye, ha egymást segítve működnek a különböző ágazatok.
– Ez az első évad az igazgatósága alatt. Miben változtatta meg leginkább az intézmény korábbi programkínálatát és házirendjét?
– A legrosszabb ház az üres ház, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy minél több időben tudjunk vendégeket fogadni. Hétfőtől (szeptember 6-tól) tíz órakor nyit a Fonó, vagyis a kávéház, a lemezbolt, a könyvesbolt, és azt is remélem, hogy tárgyalkotó népművészeti termékek is megjelennek. Ezenkívül szeretnénk internet-hozzáférést biztosítani a vendégeinknek, tehát a környéken lakóknak is előnyt jelenthet a Fonó. Napközben az előterekben két nagy képernyős tévén a régebbi felvételeket sugározzuk, este pedig az esti koncertet vetítjük ki. A lehető legtöbb napot igyekszünk kihasználni a régebbi tendenciával szemben, amikor hetente csak két-három nap voltak előadások. Minél több fix, hetente folytatódó klubot, programot, koncertet szeretnénk, hogy kialakulhasson minden napnak a maga törzsközönsége. Néha-néha keresztezi csak egymást az érték és az érdek, és sajnos nem az értékek a meghatározók, azok mindössze az érdek szűrőjén keresztül juthatnak el az emberekhez. Értékeket szeretnénk a közönségünk felé megjeleníteni, ám az érdek közben az, hogy az előadások ne mínusszal záródjanak. Nem „termelhetünk” tartós veszteséget, hiszen ez hosszabb távon mindenképp a Fonó végét jelentené. Pályázni persze állandóan pályázunk, ezek eredményessége is megjelenik egy-egy rendezvényben, így az októberi vajdasági fesztiválon.
– Szép gondolat, hogy reggeltől késő estig nyitva vannak, de napközben, amikor a törzsközönség nagy része dolgozik vagy tanul, kikre számítanak?
– Azokra, akik egyébként is felkeresik a boltokat, hiszen a város napközben sem üres. Vidékről sokan jönnek fel célzottan olyan kiadványokért, amelyek a mi specialitásaink. Egyébként a kávéházunk is működik, így remélem, hogy nemcsak a könyvek, az olvasás vagy a zenehallgatás miatt ülnek majd be sokan, hanem egyszerűen azért is, hogy jól érezzék magukat.
– A korábban bejáratott klubokat, táncházakat is érinti a változás?
– Ami eddig jól működött, az természetesen marad. A Fonó helye, mérete meghatározza a közönségét is, hiszen itt nem tarthatunk több ezer fős rockkoncertet, viszont a néhány fős szakkörökhöz nagy az alapterület, így újabb rétegeket szeretnénk megnyerni. Elindítunk egy reneszánsz táncházat és egy szenior táncházat is, ami talán az egész országban újdonság lesz. Ezzel főleg azt a nemzedéket szeretnénk megszólítani, amely ott volt a táncházmozgalom születésénél, esetleg táncegyüttesben is táncolt, de ma már a fiatalok táncházához öregnek érzi magát. Ezeken az alkalmakon a Sebő zenekar muzsikál majd.
– Beindulnak újra a kisebb klubok, táncházak, amelyek az évek során eltűntek a Fonó kínálatából?
– Mindenképpen bővül a paletta. Azok a zenekarok fontosabb szerepet kapnak (például a Fonó zenekar), amelyeknek volt korábban klubjuk, de megjelenik Korom Attila, aki egészen tavaszig bezárólag ölel fel az elmúlt húsz évéből zenei időszakokat; hétfőnként Budai László tangója lesz a program, ami ismét újdonság, és szintén egy meghatározott réteget szólíthat ide. A Kolompos zenekar szinte folyamatos vendég lesz, néha hetente többször is, hiszen nemcsak táncházat, hanem színházat is tartanak majd, várhatóan a gyerekek legnagyobb örömére. Nemzetiségi bálokat, esteket folyamatosan szeretnénk, hiszen annak idején sikerrel szerveztem az Almássy Téri Szabaidőközpontban a Magyar báli sorozatot. A fiatalok bemutatkozására is figyelmet szánunk: havi egy-két estet mindig a fiatal előadók „börzéjeként” rendezünk meg. Lesz még Fonó-filmklub, házigazda az Új Budapest film, továbbá mesék felnőtteknek, az első Kóka Rozáliával. Újdonság még a havonta jelentkező Perka klub (kézi ütőhangszerek klubja). A nagy fesztiválok hagyománya is folytatódik: október 1–3-ig holland– magyar, egy hétre rá ír–magyar találkozót tartunk, a harmadik hétvégén pedig vajdasági fesztivál lesz. Remélem, nem fog csalódni, aki ellátogat hozzánk.
origo.hu
Bánki Erik: Magyarország meg tudja csinálni! - videó
