Antika története a szépasszonyokkal

Ezt nem tanítják, mesterség lopódik. Mire húzza az embert a szüve – idézi a Zurgó együttes Róka Balog Anti forrófalvi furulyás mondását a népzene hagyományozódásáról. A muzsika a Zurgó esetében is szájról szájra terjedt, most megjelent moldvai csángó lemezükön saját gyűjtéseiket dolgozták fel. Az együttes ma tartja az évad első moldvai táncházát a XII. Kerületi Művelődési Központban.

Moldva archaikus, varázslatos világa sokakat megragadott. A középkort idéző szokásokkal, a mély katolikus népi vallásossággal, a sejtelmes, ősi balladákkal, a gregoriánnal közös zenei nyelvezettel, a régi magyar nyelv és dallamkincs maradványaival való találkozás – még ha a századok során rengeteg hatás érte is a mellettük élő románoktól – olyasvalami érzés, mint amikor a régész, a történész rég sejtett elméletei bizonyítékára lel egy elfelejtett kódexben. Ezt az élményt közvetíti a Zurgó Szíve járását hallod az időnek című új lemezén, feltárva a csángó népzene szinte minden egyes műfaját. Lemezük címét Ratkó József Segítsd a királyt verséből kölcsönözték: „Embernek ének őrzi az időt, / az tartja számon minden eleinket! / Hallgass meg egy semmicske éneket, / s szíve járását hallod az időnek.”
A moldvai csángó kultúráról sokan beszélnek, sokan játszanak moldvai muzsikát, arra azonban nem mindenki figyel, hogy hitelesen, szétválasztva a magyar és a román rétegeket kifejezetten a magyart mutassák be – bár szerencsére egyre inkább ez utóbbi a tendencia a táncházas körökben is. A Zurgóra nem panaszkodhatunk: letisztult, magyar repertoárt hallunk.
Kiemelhetném a változatos hangzást, hangszerpárosítást, amely teljességében igyekszik lefedni a ma is hallható moldvai muzsikát, most mégis egy olyan különlegességre hívnám fel a figyelmet, amit nem nagyon hallani sem koncerten, sem lemezeken. A hiedelmekről ritkán beszélnek, holott ezek legalább anynyira meghatározzák az egyes népcsoportok életét, mint nyelvük, nemzeti identitásuk és vallásuk. A Zurgó sajátos módon, zenés színpadi történetként dolgozott fel egy ilyen hiedelmet, a tizennégy éves Filip Anti esetét a szépasszonyokkal. Anti a Cirmos-hegy alatt, hogy új bocskorait kipróbálja, a szépaszszonyok énekét dúdolgatta, s táncolgatott, amikor hirtelen „feteke homály sötétítette el az eget, jöttek a szépasszonyok, s bolondulásig sirítették”. Szerencséjére arra járt az öreg Bezsán István, s Isten nevét háromszor kiejtve elűzte a szépasszonyokat. Antit végül az öregasszonyok imádsága mentette meg, s „onnat tovafelé Antika meghagyta mindenkinek rendre: a szépaszszonyok énekjét nyílt mezőn vagy pusztahelyt ne még használja senki, mert jönnek el a gurucsmások, a fermekások érette, és szakasszák el az élő napját”. A hiedelem új színfolt a táncházas világban, és mutatja, hogy még mindig tartogathat meglepetéseket ez a műfaj.
(Zurgó: Szíve járását hallod az időnek. Etnofon Records, 2004.)