Irodalom kontra írók

A www.kultura.hu-ban az a legszokatlanabb, hogy frissítik, ami jó dolog. Az viszont már az első pillantásra zavaros, hogy milyen szempontok alapján kerül rá ez meg az, főleg, ami az irodalmat illeti. „Szép versek” áll a jobb oldalon, és kissé skizoid a szelekció: Kosztolányi a Hajnali részegséggel és az Őszi reggelivel is versenyben van, Ady és Illyés Gyula is átvitte a lécet, Petőfi Sándortól viszont egy félreértésnek köszönhetően a Négyökrös szekér című alkotás tudott ideférkőzni, holott többen meg vannak róla győződve, hogy jó verseket is írt. Egy szúrópróba, hátha felbukkan más is. Mondjuk Petri György. 1357 találat, filmrészletek, fotók – már ami a lista elejét illeti, utána viszont szomorúság: akárhogy keres az ember, összekeveredik itt az összes György, aki valaha kapcsolatba került a kultúrával. E-könyv-kereső, csak névvel. Nulla találat. E-könyv-kereső, névvel, kötetcímmel. Találatok: a versek közül egy sem, kidobja viszont a magyar–román–angol fogorvosi szakszótárt, és az ember hallani véli, ahogy Petri a háttérben felröhög.
Nézzük Nagy Gáspárt. 3604 találat, közte egyetlenegy portréfilm Nagy Gáspárról, a többinek semmi köze hozzá. Legyen Nádas Péter, a próza talán jobban megy. Első találat a teljes portálon: A külföldi finanszírozású éghajlatvédelmi beruházások lehetősége Magyarországon. Na jó. Nem keresünk. Mit kínálnak maguktól? Vélemény rovat. Találatok egytől a végtelenig, kizárólag a www.terasz.hu-ról, többek között lapszemlék, téma a júliusi HVG (hogy jön ez ide?), és Acsai Roland írása Oravecz Imre kötetéről („Egészen eddig a kötetig kételkedtem benne, hogy magyarul lehet és érdemes haikut írni” – írja, és egyszer majd csak rájön, hogy mindent lehet). Ebbe bele lehet veszni; azért viszont elismerés, hogy végre valahol felbukkan valami Gion Nándorról. Most már csak olvasni kellene.
Könyvszemle. A legfrissebbek: Kárpáti Péter és Sütő Csaba András–Szalai Zsolt (közös) kötetei, alattuk sok-sok minden, ismét a terasz.hu-ról, egy kissé foghíjasan. Interjú rovat. A megszólalók: Kornis Mihály, Karinthy Márton, valamint Balázs Attila író, Beregszászi Ágnes fordító, Kletner Anikó szexológus és Soma Mama Gésa, utóbbiak Nancy Friday könyvéről beszélgetnek. Agyrém. Staféta rovat. Ismét Kornis Mihály, aki azt mondja, hogy „az egzisztenciális szabadság bűvkörében élek, amióta az eszemet tudom, és igyekszem csakis olyasmivel foglalkozni, amihez kedvem van. Nem csinálok olyasmit, ami nem érdekel. Nem kattanok rá.” Őszintén irigyeljük. Ezek szerint írásból is meg lehet élni ebben az országban? Hogyan kell? A staféta lényege, hogy ezután Kornis tesz fel kérdést Várady Szabolcsnak, akitől az iránt érdeklődik, van-e elég ideje írni (Várady körülbelül két hete nem válaszol. Lehet, hogy ír.)
Így írtak ők rovat. Felbukkan Tóth Kriszta és Bódis Kriszta. Az Olvasóteremben viszont csak a Holmi 2004 júliusi számát lehet megtalálni – ami mellékesen pont Petri Györggyel foglalkozik. „Nem sok halottam volt eddig, Petri az elsők között” – írja Jónás Tamás. (És ha tudná, hogy hányan éltük meg így ezt a halált…)
Sok mindent nem találni itt. Nézzük hát a „hasznos linkeket”, hátha közelebb férkőzünk a magyar irodalom lényegéhez. Az OSZK és a könyvtárellátó, a www.könyvtar.lap.hu és a magyar szabványügyi testület honlapja például hasznosnak számít, de nem számít annak a www.irodalom.lap.hu és egyetlen folyóirat sem… Elég. Nem az a baj, hogy úgy tűnik, a www.kultura.hu szerint a magyar irodalom jelenleg az, aki épp ráér (Kornis igen, Várady vagy Nádas nem), vagy akiről a terasz.hu-n valaki éppen megnyilatkozik (Oravecz igen, Nagy Gáspár nem), ez egyszerűen nevetséges, hanem az a baj, hogy még senki sem vette észre, hogy ezen a virtuális irodalmi téren túl írók is vannak itt, egy részük (például Molnár Miklós) hajléktalan, egy részük (például Petri) halott (na, őt már nem kell támogatni), a maradék pedig, hogy (meg)éljen, éppen valami mást csinál ahelyett, hogy írna…