Utolsó költői munkájának Ébredés egy rémálomból volt a címe. A Szombathely melletti szőlőhegyén lévő présházban baráti segítségnek köszönhetően húzhatja meg magát a kilakoltatott író. A rémálomból most kezd ébredezni.
„Elég sok tartozásom gyűlt öszsze, a drága lakbérre addig futotta, amíg főszerkesztője voltam a városi lapnak. Az idén fölvettek a lakáshoz juttatandók listájára, aztán július 15-én előzetes értesítés nélkül, rajtaütésszerűen, karhatalom segítségével kizsuppoltak. Utcára tettek bennünket, főiskolás lányomat és jómagamat az önkormányzati átmeneti szállásról, ahol az utóbbi években laktunk. A Kádár-korszakban kétszer voltam börtönben, kétrendbeli, a népköztársaság államrendje elleni izgatásért 1965-ben, tiltott határátlépés kísérletéért 1970-ben állítottak bíróság elé. Máskor is jártak nálam, de ilyen brutálisak akkor sem voltak: begyömöszölték zsákokba a könyveimet” – panaszolja az író, aki megjegyzi: a kilakoltatásról szóló értesítést már azután kapta meg, hogy utcára került, augusztusban.
Főiskolás lánya, aki nemrég jött haza Hollandiából, ahol Erasmus-ösztöndíjasként tanult, rövidesen Írországba megy dolgozni, s az író gyanúja szerint aligha kíván még egyszer Savaria polgára lenni. S hogy miért nem emelt szót hamarább? Mert a város megoldást ígért.
A városi bíróság rendelte el a kilakoltatást, annak ítélete alapján tették ki a végrehajtók a lakásból a több mint egymillió forintnyi lakbérrel tartozó Molnár Miklóst – tájékoztatta lapunkat Kovács László, a szombathelyi önkormányzat lakásosztályának vezetője. A polgármester kezdeményezésére másik lakást ajánlott föl neki a város, de azt az író nem fogadta el. „A segítségére voltunk. Neki nem kell, mondta, és hogy majd megoldja. A város mindent megtett, amit meg lehetett tenni” – vélekedik az osztályvezető.
„Nagyon kis lakást ajánlottak, ahol a tisztálkodási lehetőséget a munkahelyemen, a szobában lévő hideg vizes vízcsap biztosítja. Megkérdeztem, mit kockáztatok, ha elutasítom ezt a lakást. Azt válaszolták, hogy két hét múlva újabb ajánlatot tesznek. Nem tettek” – jelentette ki Molnár Miklós, aki hangsúlyozta, azért választja a nyilvánosságot, hogy fölhívja a figyelmet arra: bármelyik magyar író így járhat.
„Szégyen a városra, az önkormányzatra, hogy egy nemzetközileg ismert irodalmárt utcára tesznek. Tudomásom szerint ilyen drasztikus kilakoltatás nálunk még nem volt. Az eljárás szörnyű időkre emlékeztet” – fogalmazta meg véleményét a város korábbi polgármestere, Szabó Gábor ellenzéki önkormányzati képviselő.
Azon a nyári reggelen, amikor meglepték a kilakoltatók az írót, Bolond Istók életiratai című regényén dolgozott.
Harminc kötet. A József Attila- és Kassák Lajos-díjas író-műfordító, Molnár Miklós 1946-ban Szegeden született. 1991-ben a francia kulturális minisztérium, 1993-ban a Soros Alapítvány ösztöndíjasa, 1994-ben a sikondai nemzetközi műfordítóház szervezője, majd öt éven át vezetője volt. 1997-ben az iowai egyetemen volt vendégíró, 2001-ben Szombathely városi lapjának, a Savaria Fórumnak volt a főszerkesztője. Az általa megjelentetett könyvek száma – a műfordításkötetekkel együtt – meghaladja a harmincat. Mások mellett A. Huxley, A. A. Milne, B. Russel műveit ültette át magyarra. Kassák Lajos- és Jan Garbarek-díjat 1984-ben, József Attila-díjat 1990-ben kapott, 2003-ban elnyerte Szombathely Bertalan Lajos-sajtódíját. 2000 óta egy regénye (Szajré), naplója (Orwell évadján), egy verseskötete (Ébredés egy rémálomból) és egy példázatgyűjteménye (Bolond Istók bölcsessége) látott napvilágot.
