Schubert teljességet ad

K L A S S Z I K U S O K Élményszerű zenehallgatást kínál a Budapest Music Center lemezkiadója, értékes kiadványai közül érdemes kiemelni Csalog Gábor két éve felvett Schubert-CD-jét, amelyen az eredetileg külön daraboknak indult, később összeillesztett Op. 94-es Moments Musicaux, az 1827-ben komponált második, Op. 142-es Impromtu-sorozat és egy feltételezhetően négytételes, 1817-ből származó zongoraszonáta-töredék lassú tételének szánt A-dúr zongoradarab található. Ez utóbbi ritkaságnak számít mind a lemezkínálatban, mind pedig a koncertpódiumon.

Érett előadásban szólalnak meg a művek, úgy, ahogy azt a Schubertről alkotott kép és a kotta alapján belülről érezzük, még ha megfogalmazni nem is tudjuk. Szenvedéllyel, szárnyalóan, érzésekkel és színekkel zongorázik Csalog a lemezen, Schubert és egész kora szellemét életre keltve, megcsillantva valamit a XIX. század életérzéséből, vágyaiból, álmaiból. Egyfajta korrajz tárul elénk, amely – legalábbis érzelmi világában – mindenképpen hiteles.
Lényegében karakterdarabokat, zsánerképeket hallunk, a tempó és a különböző hangulatok széles skáláját bejárva, virtuózan, átélten. Szinte kézzelfogható képszerűségben jelennek meg a témák, a heroikustól a szenvedélyesen át a szívszaggató líráig, kifejezően, ugyanakkor minden túlzástól mentesen. Nem szirupos, nem édeskés, mint egyes romantikus értelmezések. Színességében is kellően szikár marad, kiegyensúlyozott és pontos képet festve a romantika előadói eszköztáráról.
Csalog rendkívül szabadon muzsikál, játékát nem érezzük kötöttnek, mégsem tér el a zeneszerző által rögzítettektől. Bár a lemezen megjelenő műfajok elnevezései alapján azt gondolhatnánk, az impromtuk és a „zenei pillanatok” már-már az improvizáció, a kötetlen ritmuskezelés szabadságát adják az előadónak, ez azonban korántsem igaz. Ezeket a műveket legalább annyira meghatározott szabályok szerint kell előadni, mint mondjuk egy klasszikus szonátát, ugyanakkor a szabadság, a korlátok nélküliség érzetét keltve. Ettől olyan nehéz a Schubert-interpretáció és általában a XIX. század előadói értelmezése, s ez az a pont, ahol Csalog bemutatja, mennyire mélyen ismeri a kor zongorairodalmát – nemcsak Schubertet, hanem Chopint, Lisztet és Schumannt is –, és mennyire tudatosan építi fel a művek előadását. Semmit sem bíz a véletlenre, az utolsó hang is tervezetten, pontosan, mégis a lélek mélyéből érkezik.
Az igazán jó zenész, mint Csalog, nemcsak technikailag felkészült, hanem fejben is tökéletesen érti a folyamatokat. Erről árulkodik, hogy egyébként Chopin összes zongoraművének urtext közreadója is egyben, nyilvánvalóan a nehéz és időigényes zenetudományi kutatómunka tanulságai sokban segítik őt előadóművészként is, bár ez nyilván oda-vissza működik, s zongorista múltja ugyanúgy segítette őt a kották értelmezésében.
(Csalog Gábor: Franz Schubert: Moments Musicaux Op. 94, D. 780; Impromtus, Op. 142, D. 935; A-dur zongoradarab, D. 604. BMC Records, 2002.)