Pontosan 60 évvel ezelőtt, 1944-ben jelent meg egy regény, amit most a Kairosz ismét kiadott. Regény? A szociográfiai munkák közé sorolható, amely szépirodalmi eszközökkel, tehát a gazdag mezőségi magyar nyelv, és a tények, adatok pontos értékelése nyomán teljes harmóniában megtalált kifejezésmód. Olyan példáit gazdagítja a magyar irodalomnak, mint Illyés Puszták népe, Kovács Imre A néma forradalom, Szabó Zoltán Cifra nyomorúság. Nyírő József Néma küzdelem című írása ebben az előkelő sorban teljes értékű, bár az értékelő figyelem igazán kevésbé vette számba.
A Néma küzdelem, a Jézusfaragó ember, az Úz Bence, a Kopjafák írója művétől itt nagyon messze került. Az élet is távolabbi a havasok, a fenyvesek, a friss források, a dús kaszálók vidékeitől, ez a Mezőség, ahol élni, küzdeni mindig keservesebb volt, mert a föld is nehezebben engedelmeskedett az emberi akaratnak. De ki tekinthetett alaposabban bele az itt élő emberek fájdalmaiba, mint éppen a lelkek gondozója, maga az író, aki a Kolozs megyei Kide község plébánosa volt négy esztendeig? A Mezőség kifejezetten szórvány vidék, ahol ugyan századokon keresztül az ott élő magyarok voltak többségben, de a szegénység, csaknem elnyomorodás és az akkori hagymakupolás honfoglalás, az ortodox egyház szívós munkája felőrölte a hétköznapi ellenállást.
E főként református vidék magára hagyott magyarsága hármas súly alatt roppant meg. Ezek: a földtelenség, az olcsó munkaerőnek számító román népesség, s a magyar urak, főurak, bankárok liberalizmusa és nemtörődömsége az öntudatos magyar munkásság ellenében.
A góc, a gyökér, Bécs, az uralkodó dinasztia simulékonysága a román szövetséges irányában, akikre 1848–49-ben támaszkodtak. Bécs kamarillapolitikája úgy érvényesül leghatásosabban, ha a magyar közigazgatás ellen nemzetiségi területeinken állandósul a panasz, ezért legyenek látványos büntetőeljárások „túlkapásokért” magyar jegyzők, tanítók, csendőrök ellen, és a jogszolgáltatás vegye pártfogásba az elnyomott kisebbséget.
A tönkrement kisbirtokosok földjei, erdői idegen kezekre kerülnek, de a nagybirtokok is a csőd szélére jutnak sok esetben, mert a bankok lesznek kölcsönök eltékozlása után a tulajdonosok. Feltűnő, hogy Nyírő József a liberalizmust egyik olyan okként emlegeti, ami Erdély feladását eredményezi.
A könyv bemutatja egy község magyar népének kipusztulását. A sokáig semmivel nem törődő grófot egyik gazdasági cselédje, és egy nyomorúságba kivetett káplán-tanító szavai ébresztik életre, tettre, de későn, mert a halál kegyetlenebb, megakadályozza, hogy jót cselekedjék, hogy földjéből leghűségesebb gazdasági cselédjeinek osszon, és próbálja megmenteni őket az elveszéstől. Késő.
Ebben a kötetben ne keresse senki a székely szójárás, tréfás és friss ízeket rejtő mondatait, Mezőségen a szavak ütősebbek, a színek kormosabbak, de még az idő is zordabb, akár az élet. Hiányzik az ének, a mese, a szépség születésének pillanatai, itt az idő is a kietlenség hordozója. Innen messze a város, távoliak a jobb megélhetést kínáló munkahelyek. Itt nincs a megmenekülésnek még pislákoló fénye sem, az egyetlen magára ébredt segítő későn eszmél, így minden hiába.
Regényként megőrizte az egységes cselekmény fonalát, de az egyes emberek és a családok sorsában fölrajzolta a nép széthullásának tragédiáját. Nyírő József irodalmi megnyilatkozásai között ez az egyetlen ilyen tartalmú írás, amely fölhívja a figyelmet arra, hogy ma sem lehet olvasás nélkül élni, mert akkor csak még elhagyatottabb lesz az ember.

Ez történik akkor, ha nem ivott alkoholt, de bejelez a szonda