Népfelkelés, forradalom

A ddig a pillanatig, amíg Pozsgay Imre, jelenleg a Debreceni Egyetem történészprofesszora, népfelkelésnek nem nevezte legtisztább forradalmunkat és szabadságharcunkat, hivatalosan ellenforradalomnak kellett titulálni. Annál nagyobb tiszteletet érdemelnek azok az írók, akik korábban, dacolva a hatalommal, pozitív előjellel ábrázolták 1956-ot, és az elsők között merték valódi néven nevezni forradalmunkat az első nyilvánosságban. Természetesen nem tartoznak írásunk tárgykörébe a forradalomnak az irodalomban megjelent negatív vagy „kétarcú”, óvatosan ambivalens vagy hiteltelen ábrázolatai.
Az, aki még a Kádár-korszakban nem is népfelkelésnek, hanem forradalomnak hívta szabadságharcunkat, Hernádi Gyula volt. Tette ezt az 1984-ben, a Frankenstein című regényének hatvanegyedik oldalán, ami a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg. A hatalom az Élet és Irodalomban, a Felix Krull reinkarnációja című kritikában vágott vissza, amely 1995 nyarán, az Élet és Irodalomban látott napvilágot Sík Csaba, a Kozmosz Könyvek főszerkesztője tollából.
Az októberi kritikai párthatározat, a bekeményítés 1972-es évében jelent meg Jókai Anna Napok című nemzedéki regénye, amelyben az írónő rendkívüli bátorságot tanúsítva, teljes érzelmi azonosulással és hitelesen ábrázolta 1956-ot. A regény tehetséges főszereplőjének szakmai kibontakozását halálának pillanatáig gátolja, hogy önként osztott élelmiszert a forradalmároknak az orosz tankok novemberi bevonulásáig. Jókai Anna a kötetben felkelésnek hívta forradalmunkat. A könyv eredeti kéziratában szó esok zabráló orosz katonákról, majd egy 1958-as jelenetben tragikus eseményként szerepel Nagy Imrének és társainak törvénytelen kivégzése. Ezt a két motívumot a Szépirodalmi Könyvkiadó cenzorai észrevették és kiirtották a regényből, a csonkolatlan változat 2001-ben jelent meg a Széphalom Könyvműhely által gondozott Jókai Anna-életműsorozatban. Elképzelhető, hogy e két, markánsan rendszerellenes jelenet terelte el a cenzorok figyelmét a két, kisebbnek gondolt „vétségről”. E kötetért Jókai Annának még 1980-ban sem bocsátott meg a hatalom, ebben az évben az írónőt nem engedték ki Lengyelországba, így személyesen nem vehette át a Pietrzak-díjat.
Szalay Károly író bátorságáról sem feledkezhetünk meg, aki 1985-ben, a Szerelmes éveink című regényében ábrázolta jogos népfelkelésnek a forradalmat. Szalay abban számít úttörőnek, hogy az 1988-ban kiadott Párhuzamos viszonyok című regényében mintegy másfél száz oldalon keresztül szinte teljes keresztmetszetét adja az októberi–novemberi szabadságharc eseményeinek.