Csángó bál a Pecsában

Ismét megrendezik a hagyományos farsangi csángó bált a Petőfi Csarnokban. A február 5-én, este hét órakor kezdődő eseményt a Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Kht. szervezi, a nagyszabású találkozó fővédnökségét Mádl Ferenc köztársasági elnök vállalta.
A rendezvény az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan hagyományőrző műsorral kezdődik, amelynek különlegessége ezúttal a hétfalusi csángók bemutatkozása lesz, mellettük klézsei, magyarfalusi, pusztinai, somoskai, gyimesbükki és gyimesfelsőloki zenészek és táncosok lépnek színpadra. A téli csángó szokásokra épülő előadást Diószegi László, a műsor rendezője, Nagy Bercel, az eseményen fellépő Zurgó együttes vezetője és Sára Ferenc koreográfus szerkeszti. A találkozót idén is hajnalig tartó gyimesi és moldvai táncház zárja, amelyen a hagyományőrzők mellett magyar zenekarok is fellépnek, többek között a Szigony, a Somos, a Tatros és a Zurgó együttesek, valamint a Téka. A viszonylag könnyen elsajátítható körtáncokat hagyományőrzők és táncoktatók segítségével minden jelenlévő kipróbálhatja. A rendezvényen két kiállítást is megtekinthetnek az érdeklődők, ezúttal Kocsán László képeit és Petrás Mária kerámiáit mutatják be. A csángó bál szervezői a rendezvénnyel a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. Az esemény elsősorban a magyarság csángók által megőrzött páratlan kultúrkincsére világít rá, arra a máig élő archaikus folklórvilágra, amely Európa különböző országaival kapcsolatot mutató gyökereivel az egész kontinens számára felbecsülhetetlen értéket közvetít, s amely a moldvaiak identitásvesztésével párhuzamosan kiveszőben van. A moldvai magyarság kérdései, az évszázadok alatt összekuszált identitástudat problémái megoldásra várnak. Soha nem volt nagyobb esély, jobb lehetőség rendezni a helyzetet, s ugyanekkor soha nem is volt nagyobb veszélyben a magyarságtudat, mint XXI. századi, erősen globalizációs irányba tolódó világunkban. A magyar nyelv oktatásának eredményei, a moldvai zene térnyerése, a számos gyűjtő, kutató és elkötelezett ember erőfeszítése azonban a kisebbségi lét nehézségei és a decemberi népszavazáson megnyilvánult anyaországi előítélet és félretájékozottság ellenére is reményre ad okot. Vélhetőleg ezért is választották a szervezők a rendezvény mottójául a székelyföldi Csíkrákosról származó strófát: Azt is tudom, nem én kezdtem, / Tudom, nem is én végeztem, / Most is halnak és születnek, / Nem lesz vége a nemzetnek. //