Elhunyt Kozák András

Metz Katalin
2005. 02. 25. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Még nem álmodozott a világot jelentő deszkákról a szabolcsi Rózsástanyán, ahol cselédsorú szüleivel és hat testvérével élt. Hogyan is álmodozhatott volna, amikor kamaszkoráig csak petróleumlámpát látott? De tanult konok becsületet, tartást, szorgalmat, hűséget. A nyíregyházi gimnázium színjátszó körében kapott kedvet a hivatásához. Hirtelen futott föl a pályája, mondhatni, le se szállt évtizedekig a filmvászonról. Ahogy nyilatkozataiban emlegette, kivált jellegzetesen magyaros karaktere miatt játszatták. Jött gyors egymás- utánban a Sodrásban, a Szegénylegények, a Tízezer nap, a Csillagosok, katonák, a Fényes szelek, a Csend és kiáltás, hogy csak a híresebbeket soroljuk. Hűséges természetére vall, hogy még akkor is ragaszkodott a Thália Színházhoz, miután a teátrum kifulladt. Ám addig sikert sikerre halmozott, s első számú színésze volt Kazimir Károlynak; eljátszotta az összes főszerepet: Kopjáss Istvánt, Szakhmáry Zoltánt, a Hiavata címszerepét, Tassót, Gilgamest, Thyl Ulenspiegelt, a Bulgakov-regény Mesterét és Jésuáét, Latinovits félelmetes mágusa mellett Mario szerepét. Hajdani magyar királyokat éppúgy eljátszott, mint Sarkadi és Gelléri Andor Endre huszadik századi, bonyolultabb figuráit. „A szabadság hordozóit”, ahogy emlegette, s kesergett, ezek a karakterek kimentek a divatból. A lélek legmélyét kereste. Közben jöttek a díjak: a Jászai, az érdemes, a kiváló művész, a Magyar Művészetért Díj, a Kossuth. 1992-ben a Nemzeti Színházhoz hívták, s jóllehet a teátrum évekig vákuumba került, csak akkor hagyta ott, amikor átkeresztelték Magyar Színházzá. Holtig tartó sérelmet érzett emiatt. Ám szótlanul dolgozott: tíz évig Bánk bánként lépett színpadra, aztán eljátszotta Illyés Teleki Lászlóját, Füst Milán Negyedik Henrikjének címszerepét. 2000-től lett a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, két évig művészeti vezetője. Ismét elemében volt: nemcsak Tevje meg Szent Fülöp szerepe miatt, hanem mert tehetségeket segíthetett a pályán. Közös felelősség, hogy sem a film, sem a tévé, sem a fővárosi színházak szereposztói nem figyeltek többé rá. Hoszszas, súlyos betegségével már nem tudott megbirkózni, születésnapja után egy nappal elhunyt. Fájdalommal őrzi emlékezetünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.