Még nem álmodozott a világot jelentő deszkákról a szabolcsi Rózsástanyán, ahol cselédsorú szüleivel és hat testvérével élt. Hogyan is álmodozhatott volna, amikor kamaszkoráig csak petróleumlámpát látott? De tanult konok becsületet, tartást, szorgalmat, hűséget. A nyíregyházi gimnázium színjátszó körében kapott kedvet a hivatásához. Hirtelen futott föl a pályája, mondhatni, le se szállt évtizedekig a filmvászonról. Ahogy nyilatkozataiban emlegette, kivált jellegzetesen magyaros karaktere miatt játszatták. Jött gyors egymás- utánban a Sodrásban, a Szegénylegények, a Tízezer nap, a Csillagosok, katonák, a Fényes szelek, a Csend és kiáltás, hogy csak a híresebbeket soroljuk. Hűséges természetére vall, hogy még akkor is ragaszkodott a Thália Színházhoz, miután a teátrum kifulladt. Ám addig sikert sikerre halmozott, s első számú színésze volt Kazimir Károlynak; eljátszotta az összes főszerepet: Kopjáss Istvánt, Szakhmáry Zoltánt, a Hiavata címszerepét, Tassót, Gilgamest, Thyl Ulenspiegelt, a Bulgakov-regény Mesterét és Jésuáét, Latinovits félelmetes mágusa mellett Mario szerepét. Hajdani magyar királyokat éppúgy eljátszott, mint Sarkadi és Gelléri Andor Endre huszadik századi, bonyolultabb figuráit. „A szabadság hordozóit”, ahogy emlegette, s kesergett, ezek a karakterek kimentek a divatból. A lélek legmélyét kereste. Közben jöttek a díjak: a Jászai, az érdemes, a kiváló művész, a Magyar Művészetért Díj, a Kossuth. 1992-ben a Nemzeti Színházhoz hívták, s jóllehet a teátrum évekig vákuumba került, csak akkor hagyta ott, amikor átkeresztelték Magyar Színházzá. Holtig tartó sérelmet érzett emiatt. Ám szótlanul dolgozott: tíz évig Bánk bánként lépett színpadra, aztán eljátszotta Illyés Teleki Lászlóját, Füst Milán Negyedik Henrikjének címszerepét. 2000-től lett a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, két évig művészeti vezetője. Ismét elemében volt: nemcsak Tevje meg Szent Fülöp szerepe miatt, hanem mert tehetségeket segíthetett a pályán. Közös felelősség, hogy sem a film, sem a tévé, sem a fővárosi színházak szereposztói nem figyeltek többé rá. Hoszszas, súlyos betegségével már nem tudott megbirkózni, születésnapja után egy nappal elhunyt. Fájdalommal őrzi emlékezetünk.
Elhunyt Kozák András
2005. 02. 25. 0:00
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!