Bartók, Kodály örököse

Végtelen úton címmel jubileumi koncertet adtak Szörényi Levente hatvanadik születésnapja tiszteletére szerda este a Nemzeti Hangversenyteremben. A telt házas előadáson az egykori zenésztársak mellett több kormánypárti és ellenzéki politikus is megjelent, többek között Újhelyi István, az MSZP alelnöke és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. Borbás Mária műsorvezető – miután köszöntötte az ünnepelt művészt – felolvasta Mádl Ferenc köztársasági elnök, Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, valamint Tőkés László királyhágó-melléki református püspök üdvözletét és születésnapi jókívánságait.

Hosszú utat járt be negyven év alatt Szörényi Levente. A hatvanas évek Illés-dalaitól a hetvenes évek Fonográf-korszakán át eljutott a nagy történelmi rockoperákig, a komolyzene és a könynyűzene határán mozgó, többórás alkotásokig. Lényegében ő teremtette meg a magyar könnyűzene alapjait, egy olyan műfajét, amit sajátos nemzeti stílusjegyei tesznek igazán értékessé és különböztetnek meg a nemzetközi irányzatoktól. Alkotásainak művészi értéke még a komolyzene szigorúbb feltételeinek is megfelel, s e tekintetben művei a kortárs magyar zene élvonalába sorolják őt, a bartóki–kodályi örökség méltó utódai közé. A szerdai koncert is – a hely, a Nemzeti Hangversenyterem szellemének megfelelően – elsősorban ezt a vonulatot emelte ki a Szörényi-életműből. A hangverseny első felében a sumér és akkád eposzok szövegeinek felhasználásával komponált Innin és Dumuzi-történet, a Fénylő ölednek édes örömében című oratórium csendült fel. Viszonylag kevéssé ismert ez a darab, s textúrájában, nagyságában leginkább a Psalmus Hungaricushoz hasonlítható. Az előadás sikeréhez sokat tettek hozzá az énekesek, különösen a két hölgyszereplő, Megyesi Schwartz Luca (Innin) és Röser Orsolya (Ereskigál).
A jubileumi koncert második fele kedves, tréfás átiratokkal kezdődött: a Banchieri Énekegyüttes Illés-slágerekből énekelt a capella feldolgozásban egy csokorravalót. S ha valaki eddig kételkedett volna abban, hogy Szörényi Levente méltó a fent említett bartóki–kodályi párhuzamra, ettől meggyőződhetett: még az egyszerű, mindenki által ismert slágerek akkordfűzése, szólamvezetése is tökéletes, a lehető legtermészetesebben hangzik a polifon reneszánsz kórustechnikára ültetve. Az átiratok kihangsúlyozták a dalok zenei szövetének a magyar nyelvhez illeszkedő belső szabályait, amelyeket Bartók, Kodály vagy például a ma élő zeneszerzők közül Kocsár Miklós kezel ilyen természetességgel. A koncert befejezéseképpen a trilógia, vagyis az Attila – Isten kardja, az István, a király és a Veled, Uram! néhány részlete szólalt meg, megidézve az életmű második felét, a nagy történelmi rockoperák korszakát. Ez utóbbiakban a közreműködő Danubia Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar kimagaslóan és nagy lelkesedéssel játszott, az énekesek viszont – Pápai Erika kivételével – helyenként kevésbé voltak átütők, mint azt a darabok színpadi bemutatóinál megszokhattuk.
(Végtelen úton – jubileumi koncert Szörényi Levente 60. születésnapja tiszteletére, Nemzeti Hangversenyterem, március 30., 19.30)