Erőteljes, tiszta férfihangok, természetesen nyers, hiteles hangzás – ez jellemzi a Moszkvai Patriarchátus Ortodox Kórusát, legyen szó ősi szláv egyházi zenéről, Rachmanyinovról vagy éppen régi orosz profán énekekről. Anatolij Gridenko énekesei egytől egyig egyéniségek, hangszínük különbözik, az összhatás mégis csodálatosan egybeforró. Orosz egyházzenéjük időtlen és átszellemült, a középkori kolostorok hangulatát idézi, ahol a föld és a menny találkozik, a XIX. századi művek pedig túlcsordulástól, giccstől, felesleges sallangoktól mentesen, nyersességükben is lágyan és kecsesen szólnak. Nincs kíséret, de nem is kell, a testes basszusok, baritonok és a hajlékony tenorok zenekar nélkül is szimfonikus hatást érnek el, bizonyítva, mennyi mindenre képes a legtermészetesebb hangszer, az emberi hang.
A kórust a viola da gamba-játékos, a teológiában, a filozófiában, az ikonfestészetben, a zenetörténetben jártas Gridenko alapította huszonkét éve. Az első évek a régi kéziratok tanulmányozásával teltek, amelynek eredménye az a korhű, autentikus előadásmód, amelyben a kórus utolérhetetlen. Sikerük – tehetségük, muzikalitásuk, felkészültségük és Gridenko nagy tudása mellett – talán a liturgia mély ismeretével és tiszteletben tartásával magyarázható.
(A Moszkvai Patriarchatus Ortodox Kórusának koncertje, Szent István-bazilika, május 24. 19.30.)
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
