Időutazás kamarazenekarral

Lickl 1823-as D-dúr Missa Solemnisének hét végi újkori bemutatója mindenképpen érdekesnek és izgalmasnak ígérkezett, az előadók lajstromát végigtekintve előre biztosak lehettünk, hogy nagy csalódás nem ér, a karmester, Vashegyi György személye pedig egyenesen garanciát szokott jelenteni a művek helyes értelmezésére és kidolgozott, korhű, élményszerű előadására. Most is így volt.

2005. 05. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Szefcsik Zsolt hegedűművész által alapított és vezetett Erdődy Kamarazenekar lényegében azzal szerzett magának nevet a hazai és külföldi színpadokon, hogy számunkra ismeretlen, a magyar zenetörténethez kötődő, egykor népszerű és arra érdemes műveket ás elő a különböző kottatárakból. Ezúttal az osztrák származású, a XVIII. század elején Pécsett működő Georg Licklre esett a választásuk, a tehetséges, ötletes és precíz kismesterre, aki ugyan nem tartozik a zenetörténet élvonalába, művei azonban jól szólnak, és bár bővelkednek Mozart-, Rossini-, Schubert-idézetekben, mégis önálló, sajátos kompozícióvá állnak össze.
Lickl miséje előtt Mozart két templomi szonátáját, a D-dúrt és a C-dúrt mutatták be, valamint Haydn egyik talán legszebb és legszemélyesebb egyházi művét, az orgonaszólós Salve Reginát. Lickl több szállal kötődik hozzájuk, nem csak mint kortárs. Haydn személyes pártfogója volt Licklnek fiatalkorában Bécsben, Mozart pedig minden bizonnyal egyik kedvence, Pécsett ugyanis rengeteg művét adta elő a helyi zenészekkel Haydn egyházi kompozíciói mellett. A koncertprogram tehát már a műválasztással is a korabeli Pécsre kalauzolt bennünket, egyfajta időutazásra. A műsor fárasztó és hosszú volt a zenekar számára, hiszen másfél órát kellett folyamatosan játszaniuk szünet nélkül, nyilván ennek tudható be, hogy a Sanctus végére kissé elfáradtak a hegedűsök, különösen a virtuóz és nehéz szakaszokba csúszott be néhány pontatlan futam vagy bizonytalan intonáció. Összességében azonban nagyszerű koncertet hallottunk, amelynek sikeréhez nagyban hozzájárult Vashegyi György, az ő instrukciói és korismerete diktálták a tempót, a megformálást, a karaktert, amelyek kiaknázták a darab kínálta lehetőségeket, és felejthetetlenné tették a hangversenyt. A dinamikai színek széles skálája, a pontosan és követhetően kidolgozott fúgák, a kórus érthető szövegmondása, a szólisták (Zádori Mária, Wierdl Eszter, Megyes-Schwartz Lúcia, Megyesi Zoltán és Asztalos Bence) a tételnek megfelelő, lírai, illetve drámai hangvétele, az énekszólamok által megkívánt operaszerű előadás, a hangszerek és a kórus aránya, Gyöngyösi Levente orgonaszólója mind-mind ízléses és túlzásoktól mentes maradt. A tervek szerint a Lickl-miséből a közeljövőben lemez is készül, s a jelek szerint nagy sikerre számíthat.
(Az Erdődy Kamarazenekar hangversenye, május 8. 20.00, ciszterci Szent Imre-templom.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.