Másfél ezer fiatal énekes

Mindenhol ifjú kórusénekesek álltak, ameddig a szem ellátott. Amikor meghirdették, még csak ötszáz zuglói gyerekről volt szó, a meghívók nyomtatásakor már ezren voltak, a koncerten pedig ezerötszázan álltak a karzaton, s az Istvános Műhely egyesített zenekarának létszáma is kétszázról háromszázra emelkedett. Nagy kihívás volt ez Záborszky Kálmán karmesternek, aki komolyabb fejtorna nélkül be sem látta a teljes előadói apparátust, és bizony komoly erőpróba zenekarnak, kórusnak egyaránt, különösen azoknak a hat-hét éves gyerekeknek, akik életük első nagyszabású hangversenyén igyekeztek helytállni. Némelyiküknek a Carmina Burana nehézsége sem volt mellékes. Mégis beleadtak mindent, lelkesedést, kitartást, muzikalitást és legfőképp figyelmet: az ilyen hatalmas koncertek ugyanis leginkább az összjátékon bukhatnak meg. A csütörtöki hangverseny viszont példaértékűen jól sikerült, rekordot állított az Orff-mű előadói száma terén, példát és reményt adott az egykor tündöklő, manapság pedig leginkább haldokló látszatát keltő magyar kóruséletben is. Ekkora kórust ilyen fegyelmezetten, felkészülten nem sokszor láthatunk egy pódiumon. Kellett is a fegyelem, hiszen ekkora tömeget egyszerre mozgatni, beléptetni, a gyorsításokat, ritmikai játékokat – amikben igencsak bővelkedik a darab – levezényelni embert próbáló feladat.
Záborszky Kálmán és óriási méretű csapata azonban megbirkózott vele. A zenekar teljesítménye sem másodlagos ekkora létszám mellett, pontosan, egyszerre jártak a vonók és léptek be a fúvósok. A szólisták: Kertesi Ingrid, Derecskei Zsolt és Massányi Viktor nagyon figyelmesen követték a hatalmas apparátust. Az egyetlen baj magával az épülettel volt. A sportaréna akusztikáját ugyanis elsősorban nem ilyen koncertekre tervezték, a hangosítás pedig minden természetes hangzást megölt. Ebből fakadtak az apró hibák is: a nézőtér teljes hosszában felállított kórus bal és jobb széle időnként elcsúszott egymástól a hatalmas távolság okozta visszhang- hatás miatt, néhány bonyolultabb belépés pedig bizonytalanra sikerült. Összességében azonban megállt az előadás a maga lábán, felejthetetlen élményt adva közönségnek és muzsikusnak egyaránt.
A Carmina Buranát az egész más, könnyedebb stílust képviselő Mericske Zoltán és Ütőegyüttese előzte meg. A békéről, szeretetről éneklő-muzsikáló csapat legfontosabb erénye, hogy láthatóan mindenkit megnyer a zene ügyének. Azok is lehetőséget kaptak a zenélésre, akik még nem olyan virtuózak, de néhány jó képességű fiatal is bemutatkozott. Nagy kedvvel dalolt a mintegy másfél ezer énekes is.
(Carl Orff: Carmina Burana. Papp László Budapest Sportaréna, május 19., 19.00.)