Benza Györgyiben minden megvan, ami Richard Strausshoz kell: a lírai hangvétel és a drámai erő, a művek alapos ismerete és a kifejező előadásmód. Hymne an die Liebe című legújabb Strauss-lemezén, amelyen Marco De Prosperis karmester vezényletével a Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken kíséri, felejthetetlen élményt nyújt a zenekari kíséretes dalok interpretálásában. Benza Györgyi, vagy ahogy a nemzetközi zenei életben emlegetik, Georgina von Benza, a kárpátaljai születésű magyar szopránénekesnő mentes minden sallangtól és felesleges egyénieskedéstől. Távol áll tőle a látványos, művi színpadiaskodás, a mesterkéltség, a túljátszás, s egyáltalán, minden, ami túlzás, ugyanakkor énekében minden benne van, ami fontos, és épp csak annyira, amenynyire szükséges. Mindez rengeteg muzikalitással párosul. Nem akar a darabok helyett maga előtérbe kerülni, hanem Strauss gondolatait tolmácsolja, a mű üzenetére koncentrál csendesen a háttérből. A lemez elején szereplő, 1948-ban keletkezett Vier Letzte Lieder – Négy utolsó dal (1. Frühling; 2. September; 3. Beim Schlafengehen; 4. Im Abendrot) Straussnak is hattyúdala, az első kivételével a versek az elmúlással foglalkoznak, az utolsóban Stauss még a Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeményt is felidézi. Ezután a Zueignung, a Cäcilie, a Morgen, a Liebeshymnus és a Hymne an die Liebe szólal meg. Benza Györgyi előadása azért is kiemelkedő, mert énekében az adott karakter, az elmúlás vagy éppen a szerelem valóban megjelenik. A dalok után a lemez befejezéseként a Don Juan szimfonikus költemény csendül fel, jó arányérzékkel előadva. A zenekar szólamai énekhang nélkül is beszédesek. A zenekar egyébként is jó partnere az énekesnőnek, képes a háttérben maradni, és érzékenyen követi még az énekszólam apró rezdüléseit is.
(Georgina von Benza: Richard Strauss: Hymne an die Liebe. Kísér: Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücke, vezényel: Marco De Prosperis. Tade International, 2004.)
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
