Elmúlt lakodalmak örök muzsikája

T É K A Kodoba Márton, Kodoba Béla, Radák Mihály, Boros Samu, Czilika János, Fodor „Neti” Sándor, Berki „Árus” Ferenc. Igazi legendák, valódi tehetségek, felejthetetlen személyiségek és hatalmas erejű zenészek. Sajnos már egy sem él közülük. Nem tűntek el azonban az emlékezetből, ízes muzsikájukat, hatalmas tudásukat a gyűjtések átmentették nekünk. Két régi lakodalom dokumentált hangulatát, táncrendjeit, nótáit adta közre a FolkEurópa Fekete Antal gyűjtéseiből.

Fekete Antal, becenevén Puma maga is zenész, a muzsikusokkal gyakran játszott együtt, minden dalukat, figurájukat, mozdulatukat, apró jelzésüket ismerte, s ez sokat segítette őt a gyűjtések elkészítésében. A magyarpalatkai bandával és a kalotaszegi zenészekkel készített mezőkeszüi, illetve mérai lakodalmi felvétel nélkülözhetetlen, „kötelező” anyag a táncházi muzsikusok számára, azonban nemcsak nekik, hanem mindenkinek szól: aki egyszer belekóstolt, nehezen kapcsolja ki a lejátszót, annyira magával ragadó a felvételekből sugárzó természetes, spontán alakuló, őszinte lakodalmi hangulat. Találunk rajtuk altatódalt, bakanótát, rendelt táncokat, hosszabb folyamatokat, önfeledt mulatozást. Lehengerlő az a dinamizmus, az a magától értetődő természetes erő, ahogy a táncfolyamatok szólnak. Élő és színes, olyan, mintha megelevenedne a szobánkban az egész lakodalmi menet. A mezőkeszüi lagzi felvételén Fekete Antal gyakran „kiemel” egy-egy hangszert, közelebb teszi a mikrofont hol a brácsához, hol a hegedűhöz, ami különösen a táncházi zenészeknek nagy kincs, de minden hallgató számára tanulságos lehet. A mérai esküvő nemcsak a négy legendás kalotaszegi prímás – Boros Samu, Czilika János, Neti Sándor, Árus Ferenc – miatt érdekes, hiszen az énekesek is a legnevesebb nótafák közül kerültek ki: Gergely András „Zsüke”, Varga József „Hangya” és László János, akik ezen a felvételen nem kifejezetten mikrofonba énekelnek, hanem elsősorban a maguk szórakoztatására, ezért aztán ha lehet, még őszintébbek. Fekete Antal remek felvételekkel biztosította az erdélyi muzsika fennmaradását, bár Ceausescu Romániájában sok áldozatot követelt a gyűjtés. A muzsikusok szinte mindegyike eltávozott már, a hagyományos lakodalmak is kivesztek, így a mérai gyűjtés utolsó dalának végén hallható záró mondat róluk is szól: – „Nyugodjon békében, akitől tanultam, a nótát pedig vigye a szél szerte szét a nagyvilágba, mindenhova.”
(Magyarpalatkai Banda – Esküvő Mezőkeszüben, Fekete Antal gyűjtéseiből 1., FolkEurópa, 2003, Kalotaszegi híres prímások – Esküvő Mérában, Fekete Antal gyűjtéseiből 2., FolkEurópa, 2005.)