Isten dicsőségére

Nem mindennapi esemény olyan egyházzenei fesztivál, ahol az egyszólamú, minden vasárnap felcsendülő és minden hívő által jól ismert zsoltárokat, népénekeket állítják a középpontba. A hét végi II. Református Zenei Fesztivál bizonyította: ezek a dallamok éppúgy megfogják a hallgatóságot, mint a többszólamú kórusművek.

2005. 06. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nehézségek is bőven akadtak: a rossz idő miatt a Ráday utcába tervezett koncerteket, a kirakodóvásárt és a bemutatkozósátrakat át kellett telepíteni a Lónyay utcai Református Gimnáziumba, az esti Bolyki Brothers-fellépést pedig betegség miatt a Musica Profanával helyettesítették, mégis felejthetetlen élményt nyújtó, hiánypótló eseménysorozatban volt részük a látogatóknak. Böszörményi Gergely, a fesztivál ötletadója, szervezője és igazgatója nagy lépést tett azzal, hogy a református népénekek mellé helyezte az azokkal valamilyen szempontból rokonságot mutató klasszikus zenét, régi zenét, népzenét, rockzenét és a dzsesszt. Ezáltal egészen más megvilágításba kerültek azok a dallamok, amelyeket először senki sem képzelne koncertpódiumra. A korszakalkotó ötlet azonban az egész fesztivál kiinduló gondolata volt, a zeneakadémiai Református énekek-koncertek, amelyek lemezfelvétel segítségével hiteles zenei megformálásban mentik át az utókornak a zsoltárdallamokat. Amikor az istentiszteleten a gyülekezet szólaltatja meg az énekeket, az imádság. Nehéz tehát elképzelni, mi történik, ha az előadó-művészet igényességével, hatalmas apparátussal koncertterembe, színpadra kerülnek, ráadásul élő lemezfelvétellel. Szinte hihetetlen, de így is megmaradtak imádságnak, Isten dicsőségére szóló fohászoknak. Az egyik dallamból a másikba észrevétlen került át a kórus Fassang László orgonarögtönzéseinek köszönhetően, a karnagyok – Cseri Zsófia, Arany János, Hoppál Péter és Berkesi Sándor – feltűnés nélkül váltották egymást, és a „közönség”, amely lényegében sokkal inkább maga a gyülekezet volt, úgy szállt be a közös énekbe, mintha ez volna a legtermészetesebb. E hangverseny ezért alapjaiban eltért a megszokott egyházzenei koncertektől, ahol eredeti funkciójukból kiragadva kompozícióként szólalnak meg az egyébként istentiszteletre szánt művek. Az ez évi koncerten elsősorban a dávidi zsoltárok és a régi magyar dicséretek szerepeltek, valamint néhány, ezek szövegére készült kórusmű, többek között Draskóczy László két új darabjának ősbemutatója. Eddig Református énekek-koncerteket csak évente egyszer tartottak a Zeneakadémián, idén azonban újabb eseményekkel bővül a hiánypótló kezdeményezés. Novemberben négy határon túli magyar város – Révkomárom, Beregszász, Kolozsvár és Szabadka – könyvtárának négymillió forint értékben adományoz CD-tékát a Magyarországi Református Egyház támogatásával a fesztivált és a hangversenyeket szervező, Böszörményi Gergely által vezetett Periferic Records, s ennek kapcsán újabb hangversenyekre kerül sor az érintett városokban és a Zeneakadémián is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.